Mi "pucolja" ki a tüdőmet?!

Két dolog: egy: elég szomorú, hogy ennyi idősen már dohányzol. Írja ezt egy dohányos. Kettő: aki nem szokott rá, nem biztos, hogy észt kéne osztania, mert fogalma sincs, milyen szar dolog. Írja ezt egy dohányos.

Kiváló tüdőtisztítás az erőgyaloglás, kocogással kombinálva. A biciklizés is. Minden, ami komolyabb munkára serkenti a tüdődet és a vérkeringésedet.

A haverokat kérd meg, hogy ne tukmálják és lehetőleg az első időben ne gyújtsanak rá előtted.

A szüleid dohányoznak? Vagy a környezetedben?

Rohadt nehéz leszokni, nem akarlak ámítani. Én eddig háromszor próbáltam meg, mindháromszor két hónapig bírtam.

Aki nem dohányzott sosem, annak elmesélem, milyen: az ember rohadtul utálja, mert büdös, rongálja az egészségét és drága. Kábé ebben a sorrendben. Valami mégis van benne... Olyan, mint a kábítószer. Amikor elege van belőle az embernek, már nagyon, akkor elhatározza, hogy többé nem gyújt rá. A nikotin felezési ideje 2 óra. Az első két nap borzalmas. Az első két hétben kitart az ember, mert már annyira utálja a szagát és a hatását - és annyival jobban érzi magát nélküle -, hogy csakazértis kibírja. Idegbeteg, mindenkivel ordibál, kiakad, zabál - és közben jobban is érzi magát. Egyszercsak kap levegőt, nem szalad fel hamar a pulzusa, jobban bír mindent. Mindezeket nagyon lehet élvezni! Csakhogy ez egy utolsó, mocsok dolog. Az idő előrehaladtával az utálat emléke kezd elmosódni - hiszen már nem büdös, nem fullad, nem költ egy rakás pénzt. Tehát mindaz elmúlt, ami annyira szar volt. De a sóvárgás marad. Egyre többet jut az ember eszébe, hogy csak egyetlen szálat - de még tartja magát. Egy idő után eljut odáig, hogy ha meglát valakit, aki dohányzik az utcán, legszívesebben kitépné a kezéből a bagót: csak egyetlen slukkot... Ezek a rohamok egy idő után elmúlnak, csak ki kell bekkelni valahogyan. Csinálni 10 fekvőtámaszt. Inni egy pohár vizet. Vagy bármi mást csinálni, elterelni az ember gondolatait. Akkor van a baj, ha ilyenkor van valaki az ember közelében, akinél van cigi... Egyetlen szál - és elvesztél.

Hát ilyen érzés.

Dühítő.

Elkeserítő.

Undorító.

DE! Meg kell próbálni! Sok embernek sikerült kitartani. Nekem is fog egyszer, én bizony legközelebb gyógyszerrel próbálkozom (20ezer forint egy havi adag - tehát viszonylag drága. Viszonylag, mert a bagó drágább...). Mert utálom magam miatta. Büdös, egészségtelen és drága. Undorító, egyszerűen.

Valahol olvastam, hogy a dohánygyárak állítólag kevernek bele valami addiktív anyagot. Persze tagadják ezerrel. Lehet, hogy nem is igaz. A fene tudja.

Egy tény: tényleg olyan, mint a kábítószer. Elvonási tünetei vannak az embernek.

Tehát: komolyan kell venni. Nem baszogatni a dohányosokat, akik nem uruk saját maguknak - mert ez a rohadt cigi uralkodik rajtuk. Segíteni kéne. Mert tényleg nem egyszerű, és akinek sikerült, az előtt emelem a kalapom. Egy megoldás van: tilos kipróbálni, mert az az esetek nagy részében rászokással jár. És egy dohányosból soha nem lesz többé igazi nemdohányzó. Sajnos.