Normális vagyok?
Az egyik percbe röhögök, mint egy eszelős, csomószor be is vizelek, egyszereűen nem bírom visszatartani, pedig már 17 éves vagyok, és nem, nem fáztam fel, nincsenek egyéb gondjaim...
Majd a másik pillanatba sírok, és nem bírom abbahagyni. Van olyan, hogy 4-5 órát sírok egyhuzamba és nem tudom megmondani, hogy miért.
Állandóan elfelejtek MINDENT. Semmit nem tudok megjegyezni.
Vannak olyan dolgok, amik ha érdekelnek egyszerűen nem tudom őket abbahagyni. Pl: matek, van olyan hogy 15h- 05h ig tanulom. De nem tudom megmondani miért.
1 barátom van, de attól is távoltartom magam, mert olyan vicces, hogy nem bírok megmaradni a közelében,... De ő hülyének tart, szóval nem is igazi barát.
Mindenkit/ mindent utálok, kivéve 5 embert akiket szeretek.
Semmi nem jó, minden szar. Szinte mindent kényszerből teszek, kivéve ami érdekel.
Az egyetlen dolog ami motivál, az a félelem. Félek, hogy nehogy 2-est kapjak és megalázzam magam, magam miatt semmit nem teszek.
Mindent annyira túlreagálok és olyan bunkó vagyok az emberekkel (általában). Mondjuk általában ők is velem. Ha egy új közösségbe kerülök, én vagyok az első, akibe belekötnek.
Imádok szenvedni. Nem a fizikai fájdalmat szeretem, hanem a lelkit.
Hatszor annyit kell tanulnom egy ugyanolyan jegyért, mint a többieknek.
válasza:
válasza:Alapszabály: aki felteszi ezt a kérdést magának, hogy "Normális vagyok-e?", az az esetek 99%-ában normális! :)
Amit te átélsz, az majdnem biztos, hogy az életkorodban normálisnak számító hormontúltengésnek köszönhető. Ilyenkor az ember mind testileg, mind lelkileg olyan változásokat él át, amilyenekkel az élete hátralévő részében - ilyen intenzitással legalábbis - biztosan nem fog találkozni.
Mindenkinek máshogy reagál a szervezete az újonnan megjelenő hormonokra, valakinek kevésbé, valakinek sokkal erőteljesebben. Te vélhetően az előbbi csoportba tartozol.
A másik része pedig már inkább a személyiségeddel hozható összefüggésbe, amire rengeteg - javarészt külső - tényező hat. Azt csak te tudhatod, hogy miket kaptál kívülről, azt pedig a kognitív pszichológia tudja feltárni, hogy ezekre te milyen válaszképet mutatsz. A felsorolt "tünetek" engedhetnek következtetni periodikusan megjelenő hőhullámokra, illetve hajlamosabb lehetsz a depresszióra is, de nem kell megijedni, egyelőre úgy gondolom, hogy nem ilyen súlyos a probléma.
Az pedig, hogy az ember hogyan viselkedik más emberekkel, az szintén a belső énjétől függ. Sokan azért mutatkoznak "bunkónak", mert félnek az új kapcsolatoktól, ami a személyiség önvédelmi mechanizmusának lehet a túltengése (= félsz attól, hogy az új emberek rosszat okoznak neked, illetve attól, hogy a barátság felelősséggel, következményekkel és terhekkel jár), vagy szimplán így próbálsz meg valamit elfojtani magadban. Ezt alátámaszthatja az is, hogy (lelki) mazochista szimptómajellegeket is produkálsz.
Normális vagy, de ha a "normális" címszó alatt az "átlagost" értjük, akkor már kevésbé. Javaslom, hogy látogass el egy szakemberhez (pszichológus), nem szégyen az, sőt, aki kiadja magából azt, ami a lelkét nyomja, sokkal jobbat tesz magával, mint az, aki nem. Attól még nem vagy mentális beteg, hogy konzultálsz a lelki problémáidról. Igazság szerint ez volna a normális, és nem az, hogy a pszichológushoz járó személyeket egyből bolondnak bélyegzik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!