Miért viszonyulok így az epilepsziához?
Van egy srác,akivel 7 hónapja ismerkedtem meg egy társkereső oldalon.Most voltunk együtt több napig(nyaraltunk) és beevalotta,hogy epilepsziás.Én retteenetesen megijedtem,és már nem tudok ugyanúgy viszonyulni hozzá,mint eddig.Egyszerűen félek,nagyon félek.Most éreztem életemben először ekkora félelmet magamon,még semmi nem váltott ki belőlem ekkora ijedelmet.az első éjszakán csak nyugtalanul aludtam,mintha másnap vizsga lenne,de rákövetkező éjszaka,már aludni sem bírtam,a szívem pedig nagyon hevesen vert.(ugyanis zavartnak már zavart volt egy kicsit előtte is,de amikor elmondta magát a betegségét,amit egyébként alig akart,akkor világossá váltak a "jelek" is.Tudom,hogy én érzem,de véleményetek szerint,ha ekkora félelmet vált ki valami egy emberben erőltessem.
Csak megbántani sem akarom.Azt olvaastam,hogy ezek a betegek éppeen a társadalom kirekesztése miatt gyakran depressziósak és lesznek öngyilkosak.Én nem akarok a lelkébe tiporni,mert erről Ő nem tehet.
Nem tudom mit tegyek.
Szeretem is,de a félelem most úgy érzem sokkal erősebb bennem :(!
23/L
elkell fogadni hogy beteg.
Az én egyik családtagom (elég közeli) skizofrén, és mégse viszonyulok hozzá máshogy
Magától a rohamtó,szörnyű ezt így kimondani,de a látványtól.Tudom ez így önző módon hangzik,de tényleg ettől.
Egészségügyben fogok dolgozni,de pl éppen ezért nem lettem volna semmi pénzért orvos,vagy ápoló,mert mindig is féltem ilyenektől.
Csak ez a kimondottan nagy félelem,ami elhatalmasodik rajtam az természetes?:S
Iszonyatosan félek, eddig még soha nem féltem semmitől ennyire a 23 évem alatt ezt komolyan mondom:(.
Szed gyógyszert,de mégis többször volt most is bágyadt és kisebb hirtelen izomrángásokat éreztem amikor megölelt,persze először azt sem tudtam mi ez,majd amikor elmondta,hogy milyen problémája van,akkor világosodott meg előttem minden.
És azt is hallottam,hogy ettől függetlenül(mert gyógyszert szed) előjöhet,továbbá vannak kisebb rohamok is.
Szerintem 7 hónap elég sok idő, hogy eldöntsd szereted-e annyira, hogy a betegségét is elfogadd. Ezzel együtt sajnállak (a félelem miatt)és együtt érzek veled (a párom is beteg volt,de már gyógyult). Akkor ezek szerint ő bizonyos dolgokban korlátozva van pl. nem úszhat, vezethet, nem mehet magasba, ugye?
Így nehéz lehet, de ha tényleg szereted, akkor a támogatásodra van szüksége. :) Sok boldogságot Nektek és kívánom, hogy maradjatok együtt sokáig
hugom barátja is epilepsziás, és már évek óta járnak, és sosem volt semmi gond.
sztem ne vedd ezt ennyire komolyan
én első kézből ismerem az epilepsziát mivel én is az voltam 5 éves koromban volt egy rohamom 40 percig voltam eszméletlen,
10 éves koromig kezeltek és tünetmentes lettem én szerencsére kigyógyultam belőle de a mai napig remeg a kezem ami elég könnyen észrevehető de nem olyan vészes,
nekem ez maradt belőle, ezt a betegséget erős sokkhatás váltja ki, szóval ha nyugodt körülmények között él és nem stresszel akkor nem valószínű hogy előtted ráfog jönni a roham.hisz a gyógyszerek is ennek megakadályozására vannak.igazából nem értem miért kell ezen problémázni ülj le vele és beszéld meg a gondjaid amik szerintem alaptalanok és fölöslegesek, ha mégis rájönne előtted egy roham nem visongani kell hanem szimplán megnyugtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!