Depressziós lennék? 20/F

Azt hiszem, hogy látom, mi a probléma. Mindennek a középpontjában az alacsony önbecsülés, a félelem a hibázástól és attól, hogy nem értékelik, amit teszel - ezek állnak. Én is éreztem már kicsit így, úgyhogy a jellegét ismerem a dolognak, még ha nem is olyan mértékben éltem át.

Úgyhogy azt hiszem, jó tanácsot tudok adni. Valamit, amit először nem akarsz megfogadni, mert meggyőződésed, hogy az nem lenne jó. De minekünk erről kell téged meggyőznünk, mint ahogy engem is a környezetem győzött meg erről.

Tehát a lényeg: KAPCSOLD KI AZ ÖNFEGYELMEZÉST! Feledkezz meg magadról, ne félj a hibázástól, illetve ha hibáztál, ne rágódj rajta sokáig! Hiszen, ha nem gyakorlod a dolgokat (pl. jó válasz a tanárnak, viccmesélés vagy bármi más), akkor nem fognak jobban menni! Ellenben néhány hibázás után már nem fogsz annyit hibázni, mert gyakorlod azt!

Igen, a társasági élet is bizonyos értelemben olyan, mint egy feladatgyűjtemény. Az első feladatokban sokat hibázol, de aztán rájössz, hogy miket értékel és nem értékel a környezeted, és akkor tudni fogod, mi az, amit megtehesz és meg kell tenned, és mi az, amit inkább hanyagolj.

Ez a félelem, ez a bátortalanság, ez az önvisszafogás az, ami miatt kilátástalannak látod a jövődet, ami miatt nincsenek ambícióid. Ha ezt a nyomottságot levetkőzöd magadról, sokkal derűsebben látod majd a világot, hidd el nekem! Egész más megvilágításban!

Miért ne lenne normális munkád? A tanulásodat is minden bizonnyal ez a nyomottságod rontja le. Ha egykor jó tanuló voltál (amikor még nem voltál ilyen nyomott), akkor most is az lehetsz, ha felszabadítod a lelked! És akkor nem kell aggódnod a jövendő munkád miatt sem! És nem vagy ostoba, egyszerűen csak ez a nyomottság az, ami szó szerint megbénítja a szellemi tevékenységedet! Tudom, én is voltam így.

Ne félj beszélgetni a többiekkel! Nem kell erőltetni, csak ami jön, természetesen! Ne félj attól sem, hogy nem fognak kedvelni! Neked is lesz egy olyan köröd, akik kifejezetten kedvelnek, de alapszinten mindenkivel jól ki fogsz jönni! Ne zárkózz el a többiektől!! Ne félj a többiektől!! Most komolyan, miben vagy te rosszabb náluk? Egy-két dologban lehet, hogy igen. De másban meg jobb. Ezek kiegyenlítődnek.

A hangulatingadozás (agresszió, letörtség) természetes, de ez a nyomott, bénító hangulat mindezt felerősítheti. Szabadulj fel!

Pánik, szorongás? A kilátástalanság felerősíti ezeket is. A kilátástalanság oka pedig a nyomottság. Ha ettől megszabadulsz, rájössz, hogy nem kell pánikolni sok olyan dolog miatt, amitől egyébként szoktál.

"Ha mellém ül valaki, vagy találkozom egy nem olyan közeli baráttal akkor is csöndes vagyok és szorongok, pörög az agyam hogy mi kéne mondanom, hogy ne találjon unalmasnak.."

Erre csak ezt az új keletű idézetet kívánom hozni: "Két ember attól fogva számít igazi barátnak,hogy hallgatásuk már nem jelent kínos csendet." Vagyis: ne pörgesd az agyad csak azért, mert "mondani kéne valamit". Ami jön magától, azt mondd ki nyugodtan, de keresett szavak nem használnak, tehát nem kell ezen agyalnod! Annak, hogy megjátszd magad, nincs értelme. Az igazi barátok az igazi énedet keresik, mutasd hát nekik ezt, hogy megtaláljanak!

Ami a megjelenésedet illeti, hidd el nekem, mert tapasztalatok alapján mondhatom: ezek a "testi hibák" legtöbbször nem jelentenek akadályt. A discoban lehet hogy nem mennek oda hozzád emiatt, de pl. azért már odamennének, mert egyedül látnak. Egy osztályban pedig ennél sokkal jobban ismernek, és onnantól kezdve, hogy valami keveset is tudnak rólad, már nem a kinézeted alapján ítélnek, meg, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mert nem az jut rólad eszükbe, ha rád néznek, hanem a jellemed és a tetteid. Úgyhogy emiatt ne romoljon az önértékelésed. Kezelheted azokkal a kenőcsökkel, hátha használnak valamit, ennél többet úgysem tehetsz ÉS NEM IS KELL TENNED!!

------------

Kihangsúlyozva ismét a leglényegesebb mondanivalót: KAPCSOLD KI AZ ÖNFÉKEZÉST, feledkezz meg magadról, SZABADULJ FEL! Én is próbáltam magam fékezni, elszigetelődni és hallgatni, mert elítéltem a mondanivalóm minőségét és mennyiségét - de meggyőzött a környezetem, hogy erre nincs szükség, illetve rájöttem, hogy képtelen lennék erre az elszigetelt életformára. Nálam is jelentkeztek ennek a szellemi teljesítményemre és a hangulatomra mért súlyos hatásai. És azóta be is bizonyosodott, hogy nem volt értelme. Felszabadult vagyok, hibázok is ugyan néha emiatt, de a szabadság lehetővé teszi ugyanakkor a lelki és szellemi képességeim kibontakoztatását. Máskülönben nem tudnék segíteni pl. az osztálytársaimnak vagy nem írnék most ide neked, tanácsokat adva! És ezek többszörösen kártérítik a világot azért a néhány hibámért, amit alkalomadtán elkövetek!

Javaslom, hogy szemléld te is így a világot!

SZABADULJ FEL! És sokminden rögtön megoldódik, ami meg nem, azt meg fogod tudni oldani!

A felkelő nap fényében minden másképp fog tündökölni, mint az éjjeli homályban.

Szívből örülök, hogy értékelhető tanácsokat sikerült adnom!

Használtad az "öntréning" és "erőltetni" szavakat. Nos, felfogható ez egyfajta tréningként is, meg úgy is, hogy ezt erőlteted. De talán nem voltál te mindig ilyen, mint most. A kérdésed szövegéből azt veszem ki, hogy néhány éve még egész más voltál, akkor még nem voltak ilyen gondjaid. Ez esetben elég csak visszatérni ahhoz az énedhez! És akkor ez máris nem erőltetés vagy tréning, egyszerűen felhagyás a mostani állapotoddal.

Persze, könnyű ezt mondanom, gondolhatod. Nincsenek pontos információim arról, hogy mik válthatták ki benned ezt a "lelki válságot", nem úgy, mint ahogy például Első Válaszadó ismertette az okokat. Vajon nálad is ilyen megnevezhető dolgok okozták, illetve tartják fenn ezt? Ha igen, akkor ezeket gondold végig, ezekkel számolj le, és ezeket hátrahagyva kezdhetsz régi-új életet!

Ha viszont nem, hanem csak "úgy jött" ez a dolog és nem tudod megnevezni az okait (ami viszont szerintem valószínűtlenebb, biztosan kell lennie okoknak, csak talán nem níilvánvalóak), szóval, ha mégsem tudsz ezekkel leszámolni magadban, akkor valóban egyfajta tréning lehet ez neked a továbbiakban. Ez esetben emlékezz a régi, jobb énedre, az motiváljon, azt próbáld visszaidézni gyakorlatban is! Gondolj arra, hogy akkor mennyivel jobbak voltak a dolgok, és hogy ez a jobb állapot most visszatérhet! Ez minden bizonnyal nagyon szívderítő jövőkép, és hidd el, hogy elérhető! Vetkőzd le a félelmeidet! Hagyd hátra az elmúlt évek sötétségét! És ne feledd Első Válaszadó történeteit sem: idővel minden jobbra fordult, és egyenesbe jött az élete! Túllépett ezeken a lelki válságokon! Neked most jött el az időd, te MOST FOGSZ túllépni ezen!!

"Csak az az egy baj ha valamit elcseszek, vagy felelek, vagy néha már cska attól, hogy felszólítanak kivörösödik az arcom mai ellen viszont nem tudok mit tenni:S"

A számonkérésekre, várható helyzetekre készülj fel, és akkor magabiztosan válaszolhatsz! Ha nem vagy biztos a dolgodban amikor kérdeznek, akkor tedd hozzá nyugodtan, hogy "azt hiszem..." vagy ilyesmi. És akkor, ha rosszul válaszolsz, akkor sincs semmi: mi van akkor? Nem tudhatunk mindent, tévedhetünk, hibázhatunk. Én is rosszul szoktam ilyenkor érezni magam kicsit, de hidd el, hogy a környezeted nem fogja ezt tragédiának venni, egy perc múlva már nem is fognak rá emlékezni! A lényeg, hogy legyen meg az a jegy, amit kitűzöl magad elé – ehhez pedig tanulni kell, és ez nincs összefüggésben a magabiztossággal. Szóval egyszerűen nincs mitől tartani. Ha pedig nem tudsz valamit, mondd bátran, hogy "nem tudom"!

Ne félj a kudarctól, hanem bízz a sikerben! Ne s kudarcra koncentrálj, mert ha mégis azt teszed, akkor nem a kitűzött cél, vagyis nem a siker fog a szemed előtt lebegni - és akkor mégis hogy érhetnéd el? Az úton is előre nézünk, amerre megyünk, hát az életben is az elérendő célt lássuk, ne azt, hogy mi vár ránk, ha elbotlunk vagy elakadunk! Az akadályokat csak akkor kerülheted ki, ha észreveszed őket, ehhez pedig előre nézz!

Az eléd kerülő hegyláncon átkelhetsz a hágón vagy az alagúton át is, de csak akkor, ha nem a magaságát hirdető havas csúcsára mered a tekinteted.