Mit tegyek? Már semminek sem tudok örülni!

Próbáld meg szeretni a szüleidet, sokkal jobban, mint valaha. Furán hangzik, de mikor már nem bírtam anyukámat, elkezdtem végiggondolni, mit tett értem életében, milyen jó tulajdonságai vannak, miért szép, miért aranyos... És hálásnak lenni a szívemben mindezért. Akkor is, ha 2-szer annyi idegesítő dolga volt abban a pillanatban, mint jó. Máris könnyebb volt neki segíteni, sőt, magamtól is jól esett. Nem tettem meg mindent, amit elvárt, de magamhoz képest jóval többet, és még annyit, hogy beleférjen a saját időmbe. Nem egyik napról a másikra megy, de nagyon gyógyító tud lenni. Ja, és ha valami rosszat tett nekem, végiggondoltam, hogy én mennyi bénaságot csináltam már életemben, és megpróbáltam magamban megbocsátani minden addigit.

Az is segíthet, ha van olyan jó barátod, aki szereti a szüleit és jóban van velük, és megkérdezed tőle, hogy miért. És ami mégjobb, ha van ilyen barátodban olyan közeli, akihez néha el is tudsz menni, és élőben látod. Eleinte idegesítő tud lenni, meg az mar beléd, hogy de ez nálunk lehetetlen, mert hülyék... Aztán kiderül, hogy az ő szülei sem szentek, mégis szereti őket. Na itt tud fordulni valami...

Sok sikert, drukkolok Neked!

Ja, és ha valamire kérnek, amit nem tudsz / nagyon nem akarsz megtenni, egyszerűen mondd meg, hogy ne haragudjatok, ezt nem. Ha olyan, megmondhatod, miért nem, de nem muszáj. Indulat nélkül beszélj. De ne melankolikusan. :) És hozzáteheted: ne haragudjatok, ezt nem tudom megtenni, viszont ezt meg azt szívesen (és keresel valami kicsi dolgot, ami nem macera Neked).

Meglátják, hogy jófej vagy és készséges, és nem macerálnak annyit.