Hogy tegyen túl magam ezen? Alul bőv.
Szorongásnak tűnik, főleg ha pánikrohamok is jönnek rád. Ugyanakkor pszihésen küzdesz ellene, hiszen vannak terveid, nem arról van szó, hogy teljesen magadba vagy roskadva és semmi érdeklődést nem mutatsz.
Véleményem szerint ezen viszonylag könnyen segítene egy jó szakember.
Szüleiddel jó kapcsolatban vagy? Támogatnak? Elmondhatnád nekik, hogy vannak terveid, és céljaid, de ez az állapot az utadba áll, és meg kell tőle szabadulnod, még mielőtt kihatással lesz az egész életedre (tehát úgy kinövi magát, hogy már az utcára sem mész ki, vagy épp elveszíted az álmaidat).
Jó jel, hogy már diagnosztizáltad a problémát, viszonylag van rálátásod az állapotodra, nincs elhatalmasodva feletted. Ez csak a rossz élmények káros pszichés befolyása.
Kérj segítséget, és könnyen megoldódik. Fiatal vagy még, előtted az élet, szívből kívánom, hogy minden úgy legyen, ahogyan szeretnéd!
25/L
nagyon szépen köszönöm, kedves vagy.
Szüleimmel jó kapcsolatba vagyok, bíznak is bennem, de ha például rám jön egy pánikroham, akkor úgy érzem, hogy tuti meg fogok halni idő előtt, és időm se lenne a terveim megvalósítására. A haláltól félek leginkább, vagy hogy valami súlyos betegségem lesz. És sajnos példák is vannak előttem, annak idején egyik ismerősöm elmentet a BGF-re felsőfokú szakképzést szerezni, hogy utána bekerüljön az egyetemre, és vigyen plusz pontot vele. Első évesként meghalt ... és úgy félek hogy én is így járok. Ha valamim fáj, már temetem el magam. Vannak ilyen korszakaim, 16 évesen is volt, aztán 2 év tünetmentesség, most újra jött ... mindig becsap a mennykő, hogyha boldog szeretnék lenni, vagy az vagyok, olyan mintha csak szomorúságra lennék programozva :(
A BGF-es példádról annyi, hogy így mindenki járhat. Vagy úgy is történhet valami, hogy otthon maradsz. és esetleg pont az mentene meg, hogy elmész az egyetmre/fősulira. Érte? Az élet ilyen, nem tudod, mi következik, hogy melyik tetteddel mit hozol magadra. Jót vagy rosszat? Nem lehet kiszámítani, de annak ellenére csinálni kell, nem állhatsz le a leállósávba csak azért, mert félsz, hogy bajod lesz, és egy tűszúrástól is meg akarsz halni. Mert így meg az élet megy el melletted és még rosszabb lesz minden, mert a rettegélsed megmarad, de ez az akarás, a terveid, céljaid elvesznek, és egy megbánás, egy szánalom fog a helyére kerülni, hogy hát igen, kimaradtál ebből meg ebből, így és így alakulhatott volna, de már mindegy.
Az elvesztegetett idődért semmi nem fog kárpótolni, még a tudat sem, hogy egy-két gebasztól megkímélted magad.
Ez szorongás, pánik, a hipochodria is ennek része. Egyszerűen félsz élni. De akkor mi lesz? Ebbe gondolj bele! Mert élni fogsz, csak hogyan? Mit adsz a "biztonságért" cserébe? Ami amúgy nem biztonság, tehát azzal nem úszol meg semmit, hogy kitérsz a történések útjából.
Ha a szüleiddel jó a kapcsolatod, nyugodtan beszéld meg velük, hogy beteges irányba tart a felfogásod, esetleg utasd meg nekik azt, amit itt leírtál, vagy így add elő nekik! Hogy lássák, mi is zajlik a fejedben!
A szakember segít! Sok mindenben! nemcsak helyrejönnél, hanem sokat tanulnál önmagadról is, mindenképp hahsznos! Én az egyetem alatt átestem vagy két nehéz éven, és én is szakemberhez fordultam! A legjobb döntés volt, amit hozhattam. Teljesen helyrejöttem, azóta is tanulok és dolgozom is, lediplomáztam, minden kerek, új célokat kaptam, letisztázódtak előttem a távlatok. Mindenkinek ajánlom! Neked is! Fogj össze a szüleiddel és keressetek egy jó szakembert, hogy mielőbb elkezdhess úgy élni, amiről most is álmodsz!
25/L (első voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!