A bátyó-hugi testvéri kapcsolat miért nem szokott ilyen jó lenni? (hosszú)

Ez igaz,rosszul bánunk a hugainkal,szerintem ha nem is tudatosan de féltékenységből.

Mondjuk mi jó testvérek vagyunk.

Persze akadtak "nehéz" hetek,napok. Valami zsarolos esetek voltak,amit aztán visszakell adni...na akkor nem voltunk jó testvérek.

Érdekes, nálunk a hugom aki kibírhatatlan, és sokat bántott. Én meg viseltem, mint egy "erős" idősebb bátty, akinek több esze van ezért nem üt vissza.

Nem tudom miért van ez így, de barátaimnál is megfigyeltem, hogy ha a fiú az idősebb, nem annyira jönnek ki jól, függetlenül attól, hogy ki a "gonosz".

Általában ez a rossz viszony már kicsi korban alakul ki, amikor a kisebbik testvér még felnéz a nagyobbikra, de a nagyobbat már idegesíti a kicsi, hogy állandóan a "lába alatt van", és megpróbálja lekoptatni. Tipikus példa, amikor a buliba vagy a moziba csak a nagyobb testvérrel mehet el a gyerek, akinek ez tök jó buli, de a bátyja/nővére meg szívásnak gondolja az egészet, mert a kistestvére elrontja az ő szórakozását.

Aztán ott van az is, hogy a fiúk tizenévesen még nem gondolkodnak észszerűen és úgy gondolják, hogy attól lesznek férfiak, ha valakit mindig bántanak, szóval és tettel egyaránt. Itt szoktak a videójátékok, erőszakos filmek is közbeszólni, ahol ezt látják és automatikusan beépítik a saját életterükbe, ahol a gyengébb, a kiszolgáltatottabb pont a kishúguk. Nálunk is haosnló volt a helyzet, csak itt az öcsém a kisebb, és engem rendszeresen megpróbált úgy megütni, vagy úgy beszélt, ahogy a kedvenc xbox játékaiban, hogy azokra a karakterekre hasonlíthasson.

Egyébként én is irigylem azokat, akiknél idilli a testvérek között a kapcsolat, de szerintem ez nagyon ritka. Egyik barátbőmnek két évvel fiatalabb húga van és néha jól kijönnek, de alapvetően ő közöttük is inkább feszült a viszony. Nekem szerencsém van, mert apukám előző házasságából van egy lánya, aki féltestvérem, de úgy tekintünk egymásra, mintha édes testévérek lennénk. Mi mondjuk nem gyerekkorunktól alakítottuk ki ezt a viszonyt, hanem amikor én olyan 17-18 lehettem, felkeresett, hogy találkozhatnánk gyakrabban, azóta én is felköltöztem Budapestre, ahol ő él, így heti szinten találkozunk, akár egy kávéra, akár egy közös vásárlásra, vagy felmegyünk egymáshoz látogatóba és megnézünk egy filmet, vagy csak felhívjuk egymást telefonon és megbeszéljük a mindennapi gondjainkat.

Egyáltalán nem ez az általános, csak mivel ezekből lesz hír vagy akit érint, erről panaszkodik, ezért többnek tűnhet. Nyilván a jó kapcsolat a normális, tehát akinek nincs problémája, nem fog róla állandóan beszélni.

Véleményem szerint a legtöbb a szülőkön múlik, ők tudnak tenni még kicsi korban azért, hogy jó kapcsolat legyen a testvérek között, nemektől teljesen függetlenül. Az én fiamnak 2 húga van, ráadásul nagy korkülönbséggel (8 és 12 év). Tűzbe menne mindkettőért, ha valaki bántaná/megbántaná a húgait vagy ártana nekik, nem lennék az illető helyében. SOHA nem bántotta egyiket sem, még szavakkal sem. Jelenleg 27-19-15 évesek, bulizni viszi őket és nagyon vigyáz rájuk. Kicsi korukban is rá lehetett bízni őket, ha valami hirtelen elintézni valónk volt.

Szerintem általánosítasz néhány hallott példa alapján. A való élet nem teljesen ez.

Engem is megvert mind a 2 bátyám az anyám uszitására.Sõt az anyám még arra is tanitotta a kisebbik bátyámat,hogy csufoljon engem.A hugomat meg istenesitették.

Sajnos kihat a felnõtt koromra, férj is olyan akadt,aki semmiben sem tisztelt.

Soha egy rossz szavam nem volt még a húgomhoz, max. annyit, hogy "butus vagy", de azt sem olyan kontextusban, hogy az sértő legyen számára. Mindegy.

Egyébként meg, attól még hogy te hallottál ilyenekről, még nem jelenti azt, hogy ők vannak többségben.