Mi a véleményetek erről? Jogos, vagy én vagyok a "hibás"? (nagyon hosszú)
Ez egy nagyon régre visszanyúló sztori, megpróbálom tömören kifejteni a lényeget pár példával.
Szüleimmel sose beszélek semmiről, és szerintük ezért én vagyok a hibás. Meg nem tudom mondani, hogy bármi komolyról mikor beszéltem velük legutóbb. Szerintük ezért én vagyok a hibás, mert nem "nyitok" feléjük, pedig ők szívesen vennék. És ezért megy kb. folyton a vita, hogy miért nem tudok beszélgetni, miért nincsenek barátaim, miért nem megyek szórakozni, járok el, stb. Na akkor kezdjük el a nem nyitok dolog okát boncolni.
Már óvodáskorom óta, folyton, mint valami nem is tudom, hogy kezelnek, mintha nem önálló lény lennék, egyedül nem lennék képes létezni. Számtalanszor, hátam mögött cselekedtek, néha hallom-hallottam, hogy rólam beszélnek, kibeszélnek. Teljesen privát dolgokról képesek a kicseszett osztálytársszülőktől elkezdve bárkivel beszélni.
Mondok egy példát. Alsós voltam, egyik délután suliból jöttem haza, és otthon elkezdtem sírni, hogy nem akartak focizni velem a többiek. Erre képes tök aranyosan és együtt érzően azt mondani semmi baj, keressek igazi barátokat. Eközben másnap felhívja az osztályfőnököt, hogy szóljon már az osztálytársaimnak, hogy játszanak velem!!! Ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy az of elküldött krétáért, közben az egész osztálynak elmondta, hogy felhívott anyukám, hogy sírtam, mert nem játszottak velem. Na kb. szerintem mindenki tippelhet egyet a fejében, hogy ez milyen következményekkel járt. Egyikük egyébként elmondta, hogy miről volt szó, de anyám ezek után suli végén holtra megszokottan, mintha semmi nem történt volna várt. És így teljesen nyugodtan ezt totál a hátam mögött, és feltételezem sejtitek, hogy ezek után, egész általánosba kb. senki nem állt velem szóba az osztályból.
Na, legyen még egy példa. Két éve volt egy igen kényes orvosi esetem, azt hogy mi hagyjuk, maradjunk annyiban, hogy normál ember ezt családi körben sem dumálja el. Erre képes egy rohadt boltban egy osztálytársam szülőjétől elkezdve, a szomszédokig mindenkinek elmondani. Gondolom mondani se kell, hogy két napra rá tudta a fél város. Természetesen szokásosan úgy beállítva mindent mintha én lettem volna a gyökér, akinek a hibájából ered, ő meg a szent, aki mindent megold. Hát had ne mondjam, hogy nyakig benne volt. És semmi közöm, vagy befolyásom nem volt abba, hogy megtörtént.
Aztán vannak még ilyen apróságok, mint hogy általánosba "szülinapi bulit" "csináltunk". Ez még nem is lehetne olyan vészes, ha azt az 1-2 embert meghívom, akivel jóba vagyok, de nem olyat nem lehet. Még azokat is meghívta, akiket szívből gyűlöltem, akik halálra szopattak, mivel olyat nem lehet csinálni, hogy egyes osztálytársakat nem hívok meg, csak néhányat. Hogy ebből is mi sült ki, arra szerintem van pár ötletetek.
Aztán mai napig sincs természetesen semmi olyan, amit én csináltam, értem el, mindent MI csináltunk. Lenyelvvizsgáztunk, ötöst írtunk, leérettségiztünk, és még lehetne sorolni. Arról azért ne beszéljünk szintén, hogy jobb lehetett volna lényegesen, a felvételi tantárgyam érettségije, ha nem azokra a fosokra tanulok, aminek a pontszáma nem számít sehova. Mindent kell tanulni természetesen. Ha én informatikával megyek egyetemre, akkor szarrá kell tanulni egy biosz dogára magam, mert hát a jegy. Közben természetesen az ég adta világnak mindenkinek elmondja, hogy csak az a fontos, amivel a gyerek továbbtanul, amikor olyan szülőknek, akiknek velem hasonló korú gyereke van és közli, hogy úgyse számít bele sehova, közbe én szarrá kell, hogy tanuljam magam az ilyen tárgyakból. Aztán ha 10 tanárból 9 dicsér az nyílván le van szarva, csak avval foglalkozik, amelyik nem. Ha egy dogám nem túl jó jegy lesz, de osztályszinten enyém a legjobb, akkor természetesen jön, a kit érdekel, hogy a többi mit írt duma, de fordítva, ha több ember 5-öst írt, én meg 4-est, akkor jön a „ha ő meg tudta írni” duma. Ezáltal a tanulmányaim alatt voltak olyan tantárgyak, amikre összességében sokkal többet tanultam, mint a számomra lényeges tantárgyra. Ha azt se tudná, hogy milyen osztályba járok, biztosra veszem, hogy sokkal több felvételi pontom lenne.
És ez a mai napig így megy, sokszor hallom, hogy totál magán dolgokról dumál a szomszéddal, családi kupaktanácsot tart, ahol fő téma én vagyok, és lehetne sorolni.
De mindez csak pár vízcsepp a tengerben. Nap mint nap, ez megy, volt még sok más eset. Érdeklődve várom, ha lehet részletesebben kifejtve, hogy erre ti mit mondtok, gondoltok, reagáltok.
válasza:Hát én megértem a reakciódat teljes mértékben. Ha mégis megkérdeznek legközelebb, hogy miért nem vagy nyitott feléjük, akkor én röviden megmondanám, hogy azért, mert nincsenek tisztában a magánügy fogalmával.
Egyébként az én anyám is elég indiszkrét, sokszor hallottam én is vissza kívülről olyan dolgokat, amiket csak családon belülre vagy kifejezetten neki szántam. Azért szerencsére annyira sose volt durva, mint a te szüleid.
A kérdésedből ítélve fiatal vagy még, de nem tudom, hogy még a szüleidnél laksz-e. Gyanítom, hogy, mivel kifejezetten a maguk kreációjának tekintenek, nem volt vagy lesz könnyű leválni tőlük. Ha külön élnék tőlük, még annyit se mesélnék magamról, mint amennyit előtte láttak az életemből. Azt mondanám mindig, hogy jól vagyok és kész.
válasza: válasza: válasza: válasza:Anyád kérlekszépen egy szociális zsákutca, nem csinált semmit az életével ,nincsenek rendes barátai, úgy érzi szart sem ér mert leszült egy gyereket és azt hitte ettől értelmet nyer a jelentéktelen élete aztán jött a felismerés hogy nem, sajnos mást is le kell tenni az asztalra.
Így most a tiéden piócáskodik, nem azért kell sikeresnek lenned mert az jó neked hanem mert az Ő gyereke sikeres legyen és akkor ő valaki. Ezért van a "levizsgáztunk" mert itt nem "Lacika levizsgázott" hanem "ÉN is benne voltam ÉN ÉN ÉN is, rám tessék figyelni ez az ÉN érdemem (is)". A bajaid is azért mondja el fűnek fának mert figyelnek rá, valamiről beszélhet, az meg hogy mindenki rajtad röhög mellékes, így ő az aranyos anyuci aki mesél a gyerekeiről. Nem tudom milyen egészségügyi dolgod volt de mondjuk tegyük fel a példa kedvéért hogy végbéltükrözés. Szerintem nyugodtan kérdezd meg tőle hogy "anya, kiplakátolhatom a várost hogy milyet menstruálsz és mikor? nem? akkor miért magyarázod mindenkinek hogyan turkáltak a seggemben? a sajátodat is elmeséled?" az ilyenek csak a vulgaritásból értenek ,anno egy főnököm erősködött hogy jaj dehát hova kell mennem, mondom orvoshoz, jaj hát de milyenre, minek mész te orvoshoz... "méhnyak kenetre nőgyógyászhoz" síri kuss, többet nem kérdezte meg.
válasza:Nem tudom lenne -e értelme négyszemközti beszélgetésnek és elmondani ezeket, amiket leírtál: mennyire fájnak...
Egyébként instabil, másoktól függő, mindig mástól várja a megoldást, én se hiszem hogy rosszindulat lenne mögötte, de nem gondol bele, hogy mit okoz ezzel...
Nem tudom lenne -e értelme pl. ilyen beszélgetésen megkérdezni: "neki hogy esett volna, ha neki lett volna olyan orvosi problémája ami másra nem tartozik és mindenki arról beszélne..."
válasza:Szerintem sincs emögött rossz szándék, csak anyukád rettentően pletykás. Részben érthető, valószínűleg ilyen neveltetést kapott és ilyen közegben nőtt fel, ami azt hiszi, elfogadott, nálad más teljesen. Apukádról különösebben nem beszéltél, neki kéne anyukád szájára zipzárt varrni.
Az osztálytársas ügy szerintem nem volt annyira kellemetlen, azt tényleg túlreagálod. Minden szülő védeni próbálja a gyerekét, az ofő volt ott hibás. Nem így kellett volna közönie az osztállyal, nevetséges, hogy gyerekek között van, és így közli velük, hogy mit kellett volna csináljon. Anyukád nem tanult pszichológiát, nem rostokolt a tanári képzesen a sz.r ofőd szerintem elhukott akkor, mint tanár.
Az pedig, hogy miért nem csináltál TE semmit, miért a MI megy, egyszerű. Valószínűleg nem saját pénzből csináltad és nem is tartottad el magad, mikor tanultál. Bocsánat, ha gen, de a szülők hajlamosak azt hinni, ha anyagilag támogatnak, akkor a te erőbefektetésed csak minimális/egyenlő az övékkel. Ezzel részben egyetértek mondjuk, de sokszor túlzásba esnek. Ha majd külön háztartásban érsz el hasonló skereket, nem fogják annyit mondani, jogy MI.
Kitartást, annyira nem vagy speciális eset, de sokszor rosszul kezelték a dolgaidaz. Ezt egy olyan elber mondja, aki szintén megélt hasonlókat, mint te.
válasza:"Ha majd külön háztartásban érsz el hasonló skereket, nem fogják annyit mondani, jogy MI." Óóó, dehogynem! Ha a kérdező elköltözik minimum 50 km-re a szüleitől, akkor lesz normális élete. Akkor is téma lesz, mert ahogy az előttem hozzászóló írta (#7), amiben most él, az egy pletykás közeg, de legalább nem kell a következményeivel (kéretlenül kiteregetett szennyes) szembesülnie és együtt élnie. (A távolság márcsak azért is jó, mert az ember annyit oszt meg a szüleivel, amennyit akar. Elég a pozitív dolgokat, amivel el tudnak dicsekedni. Persze az akkor is a család dicsősége lesz...)
Ez a "beszéljük meg!" csak akkor működik, ha egy kívülálló - pl. pszichológus - családterápia keretében jelen van. Egyébként csak a Családi kör 3547. részének ismétlése lesz újra meg újra, változni semmi sem fog.
Ahh borzasztó :(
Nekem apám nagyon hasonló, nagyon sokat veszekszünk apró hülyeségeken, nem lehet normálisan megbeszélni vele semmit.
Azt, hogy felvettek az egyetemre "CSAK AZ Ő ÉRDEME!!", pedig nem is támogatta anno a kiválasztott szakot "te ehhez nem vagy elég jó, könnyebbet válassz"...stb
Egyszer összeszedtem a koliban valami nyavalyát... jöttek a telefonhívások a random rokonoktól, hogy "tudunk jó orvost, kérünk neked időpontot"..égett a pofám.
Nálunk az a "módi", ha probléma van, akkor a fél világot felhívja, akiket valószínűleg pont nem érdekelnek a gondjai. Pedig ha rám tartozik a dolog, velem kéne megbeszélnie
Sajnos nagyon nehéz az ilyen szülőkkel, én nem hiszem, hogy ilyen korban már lesz változás...:/
Szerintem el kell tűrni az apróbb dolgokat, a komolyabbakat nem lehet hagyni, de akkor meg várható a balhé...
Tényleg az oldja majd meg a problémát ha már nem fogsz otthon lakni és függetlenedni tudsz tőle
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!