Megjavítható egy rossz testvéri kapcsolat valaha is? (hosszú lesz)

Azt érzékelem,hogy azért rossz főleg a viszonyotok, mert nem fogadjátok el a pasiját. (ezt írod)

Te jól éreznéd magad, ha azt hallgatnád egyfolytában, hogy miért ilyen férfival vagy? Hogy a pasi minden részébe belekötnek, és az sem jó ezáltal, amit te csinálsz.

"Ő már akkor elrontotta a kapcsolatunkat, mikor én 11 éves voltam"

Ezt ismerem (keserű mosoly). Van valaki, akit lehet hibáztatni, akire a szüleid is kenhetnek mindent.

A féltestvérem fiatalabb mint én, apámtól van. Apám egy csomó butaságot mondott gyerekkoromban, miközben erőltette, ahogy a csövön kifért, hogy jó viszonyom legyen a testvéremmel. Tehát: ő úgy álmodta meg, mint habos-babos rózsaszín testvéri kapcsolatot, miközben az én anyámat elhagyta, megdugott, akit ért, és felcsinálta azt a nőt. Mióta megvan, a féltestvérem a kedvenc. Én a nagy büdös senki vagyok. Szeretet nem lehet kötelezővé tenni, ezért az egész kapcsolat kuka lett, mára már az apámmal is. És ezt ő nem érti. Ha azt mondom neki, hogy jobban szereti a féltestvéremet, akkor én a féltestvéremet szidom. Kész ,én befejeztem mindkettővel. Húsz évet vett el az apám az életemből, amit nekem nem ad vissza SENKI. Azért, hogy neki legyen egy jó numerája, meg utána egy kedvenc gyereke. Nekem ehhez mi közöm van?

Én vagyok a hibás? Azt hallgattam évekig, hogy mi hárman vagyunk egy család (az a nő elhagyta apámat), mondtam, hogy én ezt nem így gondolom. A féltestvéremnek gondolom nem kellett mindennap rólam beszámolót hallgatnia, nem volt agyonerőltetve, hogy én vagyok. HOgy felhívjon, hogy törődjön velem. Ekkor még elég fiatalok voltunk.

Nekem erőltetnem kellett néha egy találkát. Attól kezdve, hogy szétmentek, apám engem nem támogatott, akkor még kiskorú voltam. De rengeteg olyan mérget öntött belém a történeteivel, amiket elmesélt, kizárólag az ő szemszögéből, ami széteszi néha a gyomrom, még mindig. Most hogy így írom, okádnék. Ez szimplán az ideg. Az hogy hány évig sulykolta nekem a b&r&mságait. Ő nem "hagyott el' engem. Jobban jártam volna. Nekem sem ment elsőre. Felnőttként kértem tőle a szakmájába vágó tanácsot. Úgy megsértődött, hisztériázott, mint egy p.csa, hónapokig nem szólt hozzám. Hiába tudta meg, hogy kórházban is voltam.

Diplomás ember.

Azt hallgattam egész életemben,hogy miért így, miért úgy csinálok valamit, miért nincsen, miért nem csinálom, miért nem így csináltam, miért nem úgy csináltam, ahogy megmondta.

Nem emlékszem, mikor kérdezte meg utoljára, hogy hogy vagyok.

Újabban csak pár hónapja nem beszélünk. Én nem tudok mit kezdeni vele.

Ez a másik oldal véleménye.