Ahol a szülői kivételezés miatt rossz a testvérek kapcsolata, ott mi a teendő?

Szinte az összes fiú-lány testvérpárnál ez van a környezetemben, nálunk is. Mielőtt: nem a férfiakat akarom ezért okolni, az anyák cseszik el sokszor sajnos.

Nálunk apám is először elnézőbb volt, például tesóm elvette a dolgaimat, drágábbra kell gondolni, simán legyintett rá, és gúnyosan mondta mit hisztizel...aztán észbe kapott, mert tesóm idősebbként egy hazudós szemtelen fiú lett. Akkor már próbálta nevelni, de eredménytelenül. Már nem él velünk apánk, azóta csak rosszabb a helyzet. Anya totálisan elkényezteti, eleinte panaszkodott, hogy szerinte testvérem nem szereti, nem érez iránta semmit-olyan dolgokat csinált ő is, hogyha elmeséltem valakinek, csak tátott szájjal állt. Elvileg anya lehordta ilyenkor, de utána mindent elfelejtett (velem kapcsolatban érdekes módon évtizedekkel ezelőtti dolgokat felemleget). Gyakori, hogyha testvérem valami szarságot csinál, rajtam vezeti le a dühét.

Egyszer otthon voltam nála, véletlenül felbontottam egy pár száz forintos nasit, amit vendégeknek szánt. Ordított velem ezért. Testvérem nem kapott ilyen lehordás, amikor hazudott a munkahelyéről és pénzt csalt ki hazugsággal anyámtól.

Mostanában anyám velem is túlzóan kedves, de testvéremmel...szerintem ő 40 évesen is otthon fog lakni. Már ki is sajátította a lakást, amiben élnek ketten, az én régi szobámat raktárnak hazsnálják, pedig övé a legnagyobb szoba a lakásban. Elvileg van munkahelye, de semmit, egy petákot nem ad bele a rezsibe, az ételbe, mindenért anyám futkos. Ha egyszer elmosogat hetente, akkor szentté avatja anyám.

Szeretnék jóban lenni vele, de egyszerűen nem megy, nem bírom elviselni, ha valaki ennyire semmibe veszi a másik embert. Tehát az a helyzet, hogy nem beszélünk egyáltalán egymással, ha hazalátogatok, kerüljük egymást. És persze anyám szemében ezért is én vagyok a hibás.

Tehát azt teheted, amit az első írt.

Szerintem hagyjad. Fölösleges erőfeszítések lennének valszeg; ígyhát, jobb neked nélküle. Előszöris igyekezz nem konfrontálódni, másodszoris, ha távol vagytok egymástól, nem tudtok veszekedni, tehát mindig ha kapsz valamennyi zsebpénzt, igyekezz mindig legalább valamennyicskét félrerakni belőle, hogy minél hamarabb elköltözhess. Egyébként egyszer megállapítottam:

Azoknak a testvéreknek jó a kapcsolata, akiknek

a) vagy külön szobájuk van

b) vagy akkora a korkülönbség, hogy nagyon ritkán találkoznak, mert nem azonos körökben mozognak, pl egyik általánosba jár, másik egyetemista, és mondjuk az áltis gyerek pénteken otthon van, a nagyobb tesó meg mondjuk bulizik, vagy esetleg már nem is ott lakik; szal alig találkoznak egymással.

Ja és c) hogyha a szülők nagyon kiegyensúlyozottak, stabilak, és ugyanúgy viselkednek minden gyerekükkel. Mert olyat is láttam most jutott eszembe, ahol négyen vannak testvérek, és mind a négy boldog, egészséges lelkivilágú, kiegyensúlyozott, mert a szülők is ilyen kis kedves, kis boldog, harmóniakedvelő emberek; és minden gyereknek mindent megadnak; egyik sem szenved hiányt szeretetben, mindegyik gyerek értékelve van, de nem elkényeztetve egyik sem. Hanem egyformán szeretve vannak, és egyformán értékelik őket a szülők, mindet nagyon szeretik. Amikor a legkisebbik még nem volt meg, akkor hárman voltak egy szobában a gyerekek, és akkor kezdték el bővíteni a lakást talán amikor jött a negyedik tesó. Ja és pl lehet az is , hogy a te szüleid pl sérültek gyerekkorukban, tehát lehet, hogy nekik is rossz szüleik voltak, sé ezt látták tőlük, és nem változtattak rajta. Ezen a mintán, ami előttük volt. Mert nem jött le nekik valahogy, hogyha ez nekik nem volt jó, akkor talán változtatni kéne, és más hozzáállást kéne tanúsítani. Meg nemtom pl lehet ilyen régimódiság is, hogy esetleg pl "Egy csajnak mindig a konyhában a helye!!!!" Szal lehet még benne egy rakat régimódiság is. Egyébként szal én pl igyekeznék elkerülni a konfliktusokat, theát nem szólnék hozzájuk; csak amennyit nagyon muszáj, pl, hogy reggel ki mikor menjen a fürdőszobába, hogy mindenki elérje a buszt, és ne akadályozzák egymást a családtagok. Vagy pl hogy pont útbaesik a bolt, és hozzál-e kenyeret; vagy megkér valamelyik, hogy vedd át a csomagját, mert akkor ő pont nem lesz otthon.

Már felnőtt vagyok rég, de rengeteg hasonlóságot találtam, a fiútesómat kényeztette anya mindig, aki fokozatosan elszemtelenedett és lopott egyre többet, de anya szerint biztos kellett neki, én meg mindig a rossz voltam. Sok azonosságot leírtatok, nem ismétlek. Nem vagyok hajlandó velük jópofizni a mára már, annyira durva, amiket csináltak velem.

Én, ha az életben megpróbált velem valaki kivételezni, akkor mindig rosszul éreztem magam, és többször rögtön olyan mondatot mondtam utána, ami az igazság felé visz.