Az öcsém kikészít. Mitcsináljak? 16/L

12 éves az öcsém, és nagyon idegesítő. Ameddig kicsik voltunk, addig viszonylag jó kapcsolatunk volt, bár akkor is voltak veszekedéseink, de most nincs olyan nap, hogy ne veszekedjünk. Próbáltam már vele beszélni nem egyszer, de minden egyes beszélgetés veszekedésben fejeződött be. Igazából majdnem mindennap csak mi ketten vagyunk itthon este fél kilencig, mert apa külföldön van, anya meg dolgozik. Ilyenkor én teszem rendbe a háztartást, emellett tanulok és még őt is kiszolgálom, mert ő annyira nem képes, hogy kivegye a kaját a hűtőből és bevágja a mikróba. Akkor még számítógép/telefon függő is. Többet káromkodik mint az osztálytársaim, és bármit mondok neki, nem jut el az agyáig, és mindenre flegmán reagál. Tényleg mintha a falnak beszélnék. Mikor megmondom neki, hogy csináljon magának kaját, akkor hozzám vágja, hogy "Kösz, hogy ennyire fontos vagyok, hogy még ezt se tudod megcsinálni!". Akkor mikor leül tanulni és nem ért valamit vagy nem tud megcsinálni egy feladatot, akkor elmagyarázom neki 20x és már olyan konyhanyelven, hogy egy ovis is megértse de olyan mintha nem is akarná használni az agyát. Tőlem várja, hogy elmondjam a feladat megoldását, és ha nem mondom el neki, akkor megint megy a "Jó testvér vagy, kösz a semmit". Ilyenkor legszivesebben kirohannék a világból, mert úgy felpumpolja az agyam, hogy az nem igaz. Anyáéknak már mondtam de elintézik őt egy "enyjebenyjével". Velem mindig szigorúbbak voltak, és még most is azt látom, ha én és a tesóm ugyanazt a hibát elkövetjük, akkor is én húzom a rövidebbet. Ha én káromkodni merek anyáékkal akkor le van ordítva a fejem, de ha a tesóm teszi akkor olyan mintha nem is hallanák(egyszer kétszer őt is letolják de engem sokkal többször). Ha ő pofákat vág az nem baj, de ha én az már elfogadhatatlan. Én pl. mindigis jobb tanuló voltam nála(és sokkal többet is tanultam, nem pedig számítógépeztem, jó mondjuk ez a 21.század problémája, de akkor is.) Az én időmben is volt számítógép és engem a hálójába kerítő játékok, csak nekem szabtak feltételeket.(Pl. nem játszhattam véres, vagy "csúnya" játékokkal az Y8-on, a legtöbbet az egyszervolt.hu-n voltam de ott se sokat. 1-2 órát ülhettem csak ott, mert utána mennem kellett vagy ki az udvarra, vagy olvasni, sétálni, játszani, mesétnézni. Kiskoromban nem is nagyon számítógépeztem, mert anya egyáltalán nem örült neki. Attól félt, hogy kiöli belőlem a kreativitást és logikát, így ez nem is történt meg.) Ő napi 5-6 órát ül ott hétköznap. Hétvégén meg egész nap.(Belőle már kiölt mindent, látom rajta, hogy az agyát egyáltalán nem használja) Próbáltam már kiszállítani a gép elől, de azt vágta hozzám, hogy nem vagyok az anyja. Egy poharat nem tesz arrébb, hogy nekem könnyebb legyen. Ja és arról ne is beszéljünk, hogy csak zabál, minden egészségtelen dolgot és hízik. Szerintem már sokkal több mindent letettem az asztalra mint ő, de mégse érzem azt, hogy büszkék lennének rám a szüleim. Pedig mindig mondják, hogy "Nagyon ügyes vagy kicsim! Büszke vagyok rád!" de nincs semmi mögötte. Ha a tesóm csinál valamit, és kiakadok rajta azért is én vagyok letolva, a tesómmal meg elbeszélgetnek normálisan. Imádom mikor hozzámvágják, hogy "Te vagy a nővére, ő még kisfiú, segíts neki." Basszus én ennyi idősen már érte mentem az oviba, és gondoskodtam róla. Én tudom, hogy én lány vagyok, azt is tudom, hogy jobb a logikám mint neki, és erről is beszéltem anyáékkal. Tőlem többet várnak el, mert az egész családban nekem van a legjobb fejem. Ez oké én elhiszem, de ezzel nagyon nem tesznek jót. És szerintem engem akkor is jobban megneveltek, mint az öcsémet. Én voltam az első gyerek és velem sokkal szigorúbbak voltak, meg lehet több idejük is volt rám. De az öcsém viselkedése elfogadhatatlan. Nem tudom, hogy mitcsináljak?