Egy munkahelyen dolgozunk és kikészít a nővérem. Mit tegyek?
Nővérem segített bejutni a céghez még nyár elején, mert akkor érettségiztem le és muszáj volt munkát találnom. Ezért nagyon hálás is vagyok neki, mert jobb ez, mintha egy gyárban kellene robotolnom vagy ilyesmi. A probléma az, hogy az elmúlt években sok zűr volt vele beteg lett, komoly pszichés problémákról van szó. (Ha valakit érdekel, privát üzenetben leírom a részleteket, elég hosszú és bonyolult). A lényeg, hogy pár éve mondhatni teljesen más ember, és ezzel a munkahelyen nap mint nap szembesít. Folyton dirigál, ugráltat, munkatársakkal szemben kombinál, azt hiszi hogy mindenki vele foglalkozik és ellene dolgoznak, pedig a folytonos szereplésével ő provokálja ki, hogy róla szóljon minden. Sokszor borzasztó lekezelően beszél (csak velem, másokkal nem), 2 percenkén mást akar és nekem teljesítenem kéne, pedig ő sem tudja saját magát követni, nem hogy én őt.
A főnökkel évek óta barátok, előtte is úgy kezel, mintha egy életképtelen ember lennék, pedig esélyt sem kapok, hogy ha valami probléma van azt én tudjam megbeszélni az illetékessel. Szóhoz jutni nem tudok, nem hagy... Sokszor mások előtt is leéget, sírásig szekál, én meg csak nyelem a könnyeimet. Ha feszült leszek, még ő szól rám, hogy mit gondolok magamról és ne viselkedjek így vele.
Tudom, hogy nem akarok rosszat. Beteg, és attól lett ilyen. De sokszor úgy érzem már nem bírom.
Próbáltam más munkát találni, irtó sok helyre küldtem el az elmúlt hónapokban az önéletrajzom, de semmi normálisat nem találtam, pedig nem nagyok az elvárásaim (becsületes munka legyen, és ne lehúzás, stb...)
Szóval, nem tudom mit tegyek. Amúgy teljesen jó munkám van, szeretem, az emberekkel is elvagyok. Viszont a testvérem túlpörgése miatt minden nap totálisan kimerülök lelkileg. Igaz, közre játszhat, hogy hiperszenzitív vagyok.
Szerintetek mit kéne tennem? Beszélni nem merek vele, mert akkor nekem esne megint (mivel beteg, nem is érti meg az ilyeneket). Egyszerűen félek tőle.
Mondj szépen fel, minél előbb.
Keress állást külföldön, először menj ki bébicsősznek, vagy takarítónőnek, vagy pékségbe (Németországban élek; itt állandóan lehet látni álláshírdetéseket: boltba, pékségekbe mindig keresnek embert.). Összehúzod magad, spórolsz, gürizel és meglesz a tandíjra való. És ne menj haza tanulni, itt jóval olcsóbb a suli, a diplomáddal kapsz melóhelyet is és normális életed lehet. Nem kell egy idegbeteg és személyiségzavaros, zsarnokoskodó testvértől függeni és tönkremenni belé.
Ne félj tőle, nem szabad. Téged zsarol a betegségével, holott ha tényleg komoly beteg volna, akkor nem is tudna dolgozni.
Te pedig nem hiperszenzitív vagy, hanem pszichésen sérült. De ez nem ok arra, hogy a saját lábadra állj, ha muszáj. Csak akarni kell. :)
#6, Tervezem, hogy kimegyek Németbe vagy Svájcba... Pontosabban tervezzük a párommal karöltve. De egyelőre neki is idő kell még, mert most indul a vállalkozása, ha az már sínen van, akkor tudunk lépni.
Hogy ő mennyire komoly beteg, azt szerintem a fenti sorok alapján senki sem tudja megállapítani, úgy hogy kérlek ne akarj kioktatni. Én ismerem, én láttam hogy mi történt vele, én voltam mellette, mikor beteg lett...
Amúgy nem, nem kifogásként írtam, hogy hiperszenzitív vagyok, mivel ez nem betegség (és nem pszichés sérülés). Ez adottságnak, csak meg kell tanulni vele élni! Persze, amíg nem vagyok egyensúlyban magammal, addig nem megy. Van még mit tanulnom saját magamról, ezzel tisztában vagyok.
Ez a ki kell bírni kategória. Egy éven belül tanulni fogsz vagy külföldön dolgozni. Addig próbálj ezekre koncentrálni, minden napot túlélni.
Esetleg a párod vállalkozásába nem tudsz beszállni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!