Anyukám jogosan várja ezt el?
Van egy 26 éves húgom, aki 3 napja került kórházba egy elég komoly tüdőgyulladással. Aznap mikor bekerült bementem hozzá, de este hazamentem, mert másnap mennem kellett dolgozni. Másnap munka után is bementem, de kb. 1 óra múlva hazamentem, mert szerettem volna még otthon is pihenni egy kicsit. Ma nem mentem be, mert sokat dolgoztam, volt egy meetingem is, és ma este pár barátnőmmel elmegyek étterembe. Anyukám nagyon kiborult, hogy nem megyek be a kórházba. Nem érti meg, hogy nem lehetek folyton ott, főleg hogy a húgom nem is nagyon van magánál, szinte folyton alszik, legjobb esetben 1 órát van fent egyhuzamban, de a láz miatt akkor is teljesen kába. Mondtam neki, hogy felnőtt nő vagyok, szabad akaratom van, akkor megyek be, mikor időm engedi.
Szerintetek jogosan várja el, hogy bemenjek? 32N
Szerintem ilyenkor az anyukád nyilván magában jogosnak tartja, hogy egy ilyen esetben minden elérhető családtag azon legyen hogy segítsen. Persze ez jelen esetben annyiban merül ki hogy a jelenléteddel ottvagy és támogatod a testvéred és ezzel együtt a családod is. Mert sajnos tevékenyen nem tudsz résztvenni már a folyamatban csak a jelenléteddel. Viszont amit kevesen vesznek figyelembe hogy ilyenkor az "együtt levés" nagyon sokat jelenthet még akkor is ha a hugod kába kicsit. Sokan azt gondolják hogy egy ilyen esetben a "saját időmből adni" nem túl értékes pedig sokszor az a legfontosabb. És ami még fontos lehet hogy lehet az is rosszul esik anyukádnak hogy a barátnőiddel vagy (még akkor is ha előtte voltál már bennt látogatni).
Én a helyedben nem mennék most barátnőzni hanem ottlennék a testvérem melett még akkor is ha éppen feleslegesnek érzem magam, (PERSZE AHOGY AZ ELŐBB ELMONDAM NEM VAGY AZ)
De ez csak az én véleményem mivel felnőtt vagy a te döntésed lesz majd.
Remélem tudtam segíteni.
Tegnap este amíg zuhanyoztam MELÓ UTÁN a tesóm keresett h elsodorta egy autó a járdán. Levelezőn jarok egyetemre és vizsga időszak van, kb olyan vagyok fél 10re mint a mosott xar. Kocsiba ültünk és mentünk a megyeszékhelyre a kórházba, pedig nem volt egyedül, vele volt a párja. Éjfélkor jöttünk el, 5-kor keltem melóba. Nyilvan nem ugyanaz a szitu de azért érzed a különbséget.
Nővérem 27, én 25.
Azt ugye tudjátok, hogy a szeretetet nem az fejezi ki, hogy mennyit ülnek melletted a kórházban, mikor magadnál sem vagy?
TELJESEN FELESLEGES órákat gubbasztani egy súlyos fekvő beteg mellett. Vagy ébren sincs, vagy ha ébren van, akkor is totál kába, fáradt, rosszul van, és semmi szüksége arra, hogy a fél rokonság ott üljön és az arcába bámuljanak meg pisztergálják, többek között olyan elmés kérdésekkel, mint a "hogy vagy".
Ráadásul nem is szerencsés bemászkálni súlyos betegekhez, pláne ilyenkor, mivel hemzsegnek a vírusok és a baktériumok mindenhol, egy érintéssel vagy köhintéssel simán szét lehet fertőzni az egész osztályt.
A kórházi fertőzések felét a látogatók hordják be, illetve ki, aztán vissza, és így tovább... a betegek pedig különösen fogékonyak mindenre.
Egy tüdőgyulladás valóban nagyon súlyos lehet, éppen ezért nem kéne boldog-boldogtalannak bemászkálni és terhelni szerencsétlent.
Pihenésre és nyugalomra van szüksége, nem arra, hogy telehordják mandarinnal a szobáját meg az ágya szélén üljenek és nézzék, ahogy kínlódik.
"Az én dolgozó testvéremtől sem várnám el hogy bejöjjön hozzám mikor kb. csak alszok meg kába vagyok. Mi értelme van?"
Egy testvér nem is várja el. Viszont ha ez nem is segít a testvéremnek, magam miatt lennék a kórházban, mert ilyenkor a legrosszabb a tehetetlenség. Ez egyfajta nyugtatás önmagamnak, hogy bár segíteni nem tudok neki, de ott vagyok vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!