Hogyan tudnám a lányaimat arra nevelni, hogy jó legyen az egymás közötti kapcsolat?
3 lányom van 15,17 és 19 évesek. Mióta ilyen 4-5 évesek azóta folyamatosan utálkoznak egymással és mindenbe versengenek. Nem tudom mit és hol ronthattam el de nagyon fáj a szívem hogy ilyen a testvéri kapcsolatuk. Soha nem tudtam velük leülni beszélgetni mert abba 101%, hogy valami nézeteltérés lesz. A legidősebbik lányom most készül elköltözni otthonról a párjához, és mikor ezt elmondta nekünk a húgai leírni nem lehet mennyire örültek.
Úgy gondolom, hogy én jól neveltem őket és mindig jó példát igyekeztem mutatni nekik, mindenbe ugyanannyit és ugyanolyat kaptak (akár tárgyakba, akár tettekbe) mégis megy az utálkozás. Kezdek ebbe belefáradni. 3 gyerek letagadja és megveti egymást, nem tudom elhinni hogy ezek az én gyerekeim.
Már pont abban a korban vannak, hogy elkéstél a nevelésükkel.
Azt vettem észre, hogy általában diszfunkcionális családoknál viselkednek így a testvérek egymással, ahol sok a veszekedés, ahol a szülők elváltak, ahol kevés a pénz, kevés a figyelem. Ilyenkor a testvérek tudat alatt is egymást kezdik el ezek miatt hibáztatni, mert úgy érzik a másik miatt kapnak kevesebbet. Ez egyébként egy természetes reakció az emberek részéről, hogy rivalizálnak a testvéreikkel, hogy ők kaphassanak mindenből többet. A fent említett okok miatt ez az egészséges rivalizálás tartós rossz viszonyhoz vezethet. Egyébként még később, idősebb korukban lehet, hogy megbékélnek egymással. Te itt már nem sok mindent tudsz tenni.
Jó lenne ha tudnátok valamivel vigasztalni :/
Már lassan ott tartok hogy belebetegszek ebbe az állandó gyűlölködésbe.
Attól még egy GYIK válaszoló se fog vigasztalni, hogy szomorú vagy.
A GYIK nem erre van, itt a válaszolók a saját véleményüket írják le, nem elfogultak egyik fél irányában sem, mivel nincsenek velük korábbi tapasztalataik, kötődéseik.
Ha vigasztalásra vágysz, akkor tessék átmenni a barátnőkhöz, ők fognak vigasztalni, hogy te mindent megtettél, nem a te hibád stb.
Ötleted sincs, mit rontottál el 15 év alatt? Az a tapasztalatom, hogy ha valaki ilyen frusztrációval megy el otthonról, és még örülnek is ennek a tesók, az veszett ügy. Nem azt mondom, hogy a te hibád, de valamit súlyosan elfontottál a nevelésükkor. Nem fordítottál elég időt rájuk, stb. Amit nem is értek, meglehetősen közel vannak korban, azonos témák mozgathatják őket, és könnyebben is tudtál volna igazodni a korukhoz is, mivel nem nagy a különbség.
Ha meg ötleted sincs, kérdezd meg valamelyiket, hogy szerinte mit ronthattál el, mert mi azt honnan tudhatnánk?
Szerintem meg ez az eset nem olyan kirívó ebben a korban, főleg, hogy ilyen kicsi a korkülönbség. Még bőven belefér mind a három a kamasz korba, annak minden sajátosságával.
Ne eröltesd a jó kapcsolatot, viszont általánosságban hangsúlyozd a család fontosságát.
Fontos lenne, hogy lássanak a tàgabb családban erre példàt.
Ha úgy èrzed megfelelő nevelést kaptak ahhoz, hogy az értékrendjük a helyén legyen, akkor remélhetőleg néhány év múlva "benő a fejük lágya".
Sosem volt túl jó aviszonyom az öcsémmel. Aztán elköltöztem az ország másik felébe, és most már emberi hangon beszélgetünk, ha találkozunk.
Talán nálatok is javul a helyzet. Később
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!