Az agyamra megy a párom-anyósom-testvérek közötti kapcsolat. Vagy én reagálom túl az életvitelüket?

Kérlek olvassátok el, kicsit lehet hosszú. Köszi :)

Párom kb 4 évvel ezelőtt koránt sem volt olyan kapcsolatban az anyjával és a hugával mint most. Talán azért, mert az anyja akkoriban még mindenbe beleszólt, párom nem tudott nyugodtan, átlagosan élni. (pl szólt neki azért ha telefonált, mert zavarta, vagy szólt azért ha este 10 kor ment haza, hogy hol járt, vagy hogy miért költ olyan sokat, miért vett ilyen autót, miért teszi ide vagy oda a cipőjét, miért zuhanyzik le 3.szor is aznap, vagy miért csinálja, miért megy be az ő házukba a haverja, dumált rólam is, hogy én nem vagyok hozzá való, meg hogy ne vegyen soha el engem, meg még fiatal vagyok stb)Párom ekkor 26 éves volt, én 20. Talán ezért álltak távolabb egymástól, mert párom unta a folyamatos piszkálást.

Az anyósom pedig megváltozott, olyan szempontból, hogy már nem piszkálja a páromat minden apróbb dologért, hanem egyszerűen csak mindent ráhagy. Elpakol-elmosogat, feltöröl utána stb, úgy bánik velem mint egy gyerekkel, mindennap megkérdezi vagy 7-8x hogy nem éhes-e, vagy nem fáradt-e, vagy hogy mit csinált aznap. Náluk egy vacsora, kb 1.5 óriág tart, mert annyit kérdez tőle, hogy állandóan feltartja és előszeretettel osztogatja a tanácsait is. Hihetetlen, amikor én ezt egyszer láttam, már nem bírtam kivárni a végét, hogy mikor lesz vége. Olyan apróságokról is beszélnek, ami nekem eszembe nem jutna. (pl: mennyiért vett a kocsijába izzót és hol, adtak-e rá garanciát, vagy hogy sikerült-e felhívnia valakit, vagy hogy kivel mit beszélt stb) Úgy veszem észre, hogy párom örül ennek a túlzott foglalkozásnak. Pl az anyjával egy nap 3-4x beszélnek telefonon, és ez a minimum, mert van amikor 10x is, minden apróság miatt. És ugyanígy van ez a hugával is. Vele is mindent megbeszél, és ez már nem beszélgetés, inkább beszámolás. És ez így megy minden nap. Én meg örülök hogyha átesik hozzám este 8-9-re, amikor persze már fáradt, egész nap kibeszélte magát a munkahelyén meg otthon az anyjáékkal és ha én megkérdezem milyen napja volt stb, akkor letud 2-3 mondatos válaszokkal, és látom rajta hogy nincs már kedve beszélgetni. Ezért van az, hogy az anyjáék sokkal de sokkal több mindent tudnak róla, mint én. Ha pl megyünk valahova, ami elég ritka, és van időnk beszélgetni, akkor meg folyton azokat a tanácsokat hallom vissza, amit a huga meg az anyja mondott, meg folyton róluk beszél. Régebben én voltam neki a legfontosabb, most pedig úgy érzem, hogy ez fordítva van. Nem érzem magam családtagnak, engem kihagynak mindenből. Beszéltem már párommal erről, hogy velem alig beszélget stb, de csak az rá a válasz, hogy értsem meg, hogy ő estére mindig fáradt. Én pedig már belefáradtam ebbe. Nem érzem azt ami régen, a törődést, figyelmességet. Remélem értitek a lényegét? Nincs bennem semmilyen rossz szándék, pedig nem szeretem az anyósomat sem, és a hugomat sem, mert irigyek rám. Pl az anyósom olyat mondott a minap nekem, mert párom még azt is elmondja neki, hogy mit veszek, hol, mennyiért, és anyósom megjegyzést tett, hogy minek veszek papucsot 3000 ft-ért, ami márkás, vegyek kínait, amit csak 2000 ft, ugyanoda megyek benne. Úgy érzem utál az anyósom és a huga meg irigyel, bár nem tudom miért. Átlagos, normális, szorgalmas csaj vagyok, illedelmesen viselkedek velük mindig, mégis rossznak érzem magam.