Mit tudok kezdeni a lusta, igénytelen nővéremmel? Minden arra fog hogy ő depressziós.20/L

Tudom mi baja a noverednek, ez a problema a mi csaladunkban tobb embert is erint, sajnos magamat is beleertve.

Itt nem konkretan depressziorol van szo, henem valami joval melyebb onhanyagolasrol, eletuntsagrol, eletenergia teljes elvesztesetol, ami lassu de biztos ut a tejles onhanyagolas, es talan onmegsemmisites fele, ha az illeto nem ter megahoz.

Igen a rossz gyermekkornak koze van hozza, de anelkul is elofordulhat.

Nlaunk is ez tortent, nagyon rossz gyerekkorom volt, alkoholista elmebeteg anya mellett nottem fel egy disznoolban, szoval ez a jelenseg kialakult nalam, sot meg a tesomnal is. En peldaul csak akkor szenvedtem benne, ha az eletemet kilatastalannak lattam, ami nem fordult elo ha volt jo partner kapcsolatom, es sikeres munkahelyem ( novereddel ellentetben). Csak akkor mikor otthagyott a baratom, vagy a ferjem, es munkanelkulikent kellett gondoskodnom a gyerekemrol, vagy mas komoly remenytelennek tuno problemak eseten. A pszichologus csak reszben segit, ez a problema a mai napig visszater az eletemben, pedig mar tul vagyok a negyvenen. Nalam az segitett, hogy tudom hogy ez az ut a pusztulas utja.

Hiszen anyam is igy kezdte. Az elejen csak egy depresszios kedvetlen rendetlen no volt, kezdte elhanyagolni magat, aminek a kovetkezteben kezdtek tonkre menni a kapcsolatai (elsosorban apammal) aztan elkezdett inni, es harminc ev kemeny pialas halt meg egy elnyagolt hazban, embertelen korumenyek kozt.

Miutan nekem ez a szemem elott van mint negativ pelda, igy en nagyon tudatosan ugyelek ra, hogy adjak magamra es a kornyezetemre. Minden nap takaritok, letusolok, tisztalkodom, es szandekosan ugyelek arra hogy ugy nezzek ki, ahogy a tarsadalom egy korombeli notol elvarja. Mert magamtol nem biztos hogy ugyelnek ra, mert az en eletem sem pont ugy alakult ahogyan szerettem volna, es kuzdok depresszioval is, de azon is probalok tudatosan felul emelkedni, hiszen tudom hogy hova vezet az osajnalat es az onhanyagolas utja, hiszen a sajat szememmel lattam.

Nos visszaterve a noveredhez. Hat sajnos az o eseteben nagyobb a gond, mivel o ebben az ugynevezett problemamentes idoszakaban is ezt az utat jarja, hiszen mint irod volt kapcsolata, ami ezen ment tonkre, es sikeres a munkahelyen is. Mert ha ez ugy tortenne, hogy eppen egyedul van, es munkaja sincs, akkor ertheto lenne. Azt gondolom hogy a legfontosabb hogy o megertse, hogy az onhanyagolas is nagyon veszelyes allapot, mert sajnos lassan de biztosan vezet a zulleshez. Es a zulles nem feltetlenul jelent alkoholt vagy drogot, de sajnos altalaban az szokott lenni a vege. Szoval beszelgess vele, beszeld ra egy jo pszichologusra, es takarits nagyon korulotte. Nem szabad hogy megszokja a koszt, es termeszetesnek tekintse.

Amugy sajnos nem sokat tehetsz erte, mert itt neki kell belatnia hogy ez a fajta eletuntsag is lustasag valahol, es hogy csakis a tudatos tevekeny elet, eletigenles, mozgas, deru kepes ot kihuzni ebbol az allapotbol. Es abba beletartozik az a tevekenyseg is, amit a sajat higieniajara, megjelenesere, kornyezete tisztasagara fordit.

Joobbulas kivanok neki!

Ugyanez a helyzet volt velem picivel több, mint egy éve.

Szakítottam a vőlegényemmel, elköltöztem - vissza a szülői házba- emiatt munkahelyem is kb 3 óra távolságra lett. Közben anyukám meghalt, apuval ketten maradtunk, vele pedig sosem volt közeli a kapcsolatom, inkább rossznak nevezhető.

Újat munkát a környéken 8 hónapig nem találtam, pedig diplomám és mellé " normális" szakmám is van.

Egy idő után belefáradtam. Hetekig nem mozdultam ki. Akkor meg, teljesen mindegy volt, hogy naponta vagy 3 naponta fürdök. Meg amúgy is, minek?

Teljesen egyedül éreztem magam.

Az segített, hogy elkezdtem apám fele nyitni, plusz elmászkálni.

Aztán, 2 hónap múlva összesen 3 pályázatot adtam be és egyikre fel is vettek. Szép lassan normális lettem ismét.

pszichiáter mielőbb.

A pszichológus csak a pénztárcád könnyíti meg.