Hogyan támogassam, vidítsam fel a húgomat? Hogyan tartsam benne a lelket?

Húgom most fog középiskolába menni. Mindig is olyan csendes volt, mint én, bár én a problémáimat mindig kiadom magamból, segítséget kérek, ha úgy látom. Nincsenek nagyon barátai, mostanában az iskolaváltás miatt is rengeteg stressz érheti. Hiába kérdezgetjük, kedvtelenül megvonja a vállát, nem lehet kikérdezni a gondolatairól. Persze nem kell mindig kiöntenie nekünk a lelkét, de aggódok érte... Nagyon jóban vagyunk, mégis az utóbbi időben otthon is állandóan az egyedüllétet keresi. Nyáron fog járni pszichológushoz, ám addig még ott van legalább 4 hónap.

Hogyan éreztessem, rám mindig számíthat, elmondhat bármit? Mi lenne a legjobb? Mi vagyunk legközelebb, nekem több dolgot elmond talán, mint anyának vagy apának (pedig jó kapcsolatot ápolunk velük is). Nem akarok a nyakán lógni, csak fel akarom vidítani, hogy legalább otthon érezze a törődést, ha már a suliban semmi...