Szerinted támogassam a lányom, vagy próbáljam lebeszélni?

Nagyon szeretem és azt szeretném ha boldog lenne az életben.

Amit tudni kell róla,hogy 7 éve szertorna mániás. Egy budapesti csapatnál van leigazova,és több országos versenyen is szép helyezést értek el. Az elmúlt hat évben minden szülinapra,karácsonyra,névnapra stb... tornás cuccokat kapott. Hetente 5× van edzése és szívesen csinálja. Egyszer csak ugy dontott abbahagyja de egy honap mulva mar sirt hogy mekkora hulyeseget csinalt es nincs semmi a mi erdekelne ezert visszament. Kb 38 napot birt ki.Többször volt Svájcban edzőtáborban mivel az első edzőpárja kiköltözött. Nyolcadikos kora óta heti kétszer a mi városunkban segít edzést tartani, mostmár hogy nagyobb van hogy egyedul kapja meg a gyerekeket. A gyerekek nagyon szeretik.Lassan itt van az idő hogy eldöntse mit fog felnőtt korában csinálni.

Jelenlegi terve: elmegy a Testnevelési Főiskolára és kimegy Svájcba edzésre. Na mlst ezzel nincs baj mert jol sportol beszel nemetul viszonylag jo tanuló,így a bekereüléssel nem lenne gond.Én a szakmával nem vagyok teljesen megelégedve. Én megértem higy már tapasztalt ,ugyes es ez foglalkoztatja de egy edzo idobeosztasa az eleg erdekes mivel volt hogy mi is este 9kor vegeztunk edzesen. Meg hat azt mondtak az edzok hogy a fizetes az nagyon jo kint de nekem a munkaidovel van bajom.

Tanacsoltam neki hogy szerintem valami normalis szakmat tanuljon pl óvónő. Azt mondta az is jo persze de őt a sport érdekli.

Próbáljunk nézni valami mást vagy támogassan hogy edző legyen?

Köszönöm a válaszokat

( Ja és azt nem szeretné higy óvónő es munka utan edzst tart. Azt mondja ha valamit csinal akkor azt rendesen szivvel lelekkel kell es nem munka utan 3 orat.)