Nem akarok jogosítványt, de nem tudom őket lebeszélni róla?
Nem én vagyok a korábbi kérdés-kiíró :)
Apám eltörte a bokáját 3 hónapja és azóta elkezdték mondogatni, hogy tegyem le a jogsit, mert nem tudnak azóta elmenni vásárolni a másik városba/kényelmetlen mindenhova vonattal-metróval közlekedni (mai napig fáj a törés helye, de nem hajlandó orvoshoz menni).
Se kedvem, se pénzem nincs rá. Egyetem mellett dolgozom 2 helyen, most kezdtem el a TDK kutatásomat is, konkrétan egyedül a vasárnapjaim szabadok, amit meg szeretek a párommal tölteni.
Utálok egyébként autóban ülni és az apám idegbeteg ha vezetésről van szó. Éveken keresztül hallgattam, hogy a nők nem tudnak vezetni, én szőkeként biztos teljes gázzal belerohannék a betonfalba is, megint egy idióta libával találkozott az utakon és engem is így képzel el stb.
Ráadásként már volt 2 autóbalesetünk is, egyszer belecsúsztunk egy meredek árokba (fejre is állt a kocsi), miközben a másik irányba mutogatott; másodszor meg oldalról belénk jöttek egy stop táblánál, pont ott ahol én ültem. Mindkettőt megúsztuk karcolásokkal, de komolyan rosszul vagyok arra a gondolatra, hogy nekem abba a fém halálcsapdába kell beülnöm és vezetnem.
Mutogatják nekem a városban lévő tanfolyamokat, jelentkeztek is egyre a nevemben, hiába magyarázom türelmesen, hogy még kocsiba se szeretek ülni, nemhogy vezetni. Nem tudom kifizetni, nincs időm rá. Semmi, csak a napi ordítás, hogy márpedig én szerzek egy nyomorult papírt...
Valaki valami tipp, hogy hogyan verjem ki ezt a fejükből?
"Nem akarok jogosítványt, nem csinálom meg"
Ismétled ezt a végtelenségig, ha ennyire ostobák, hogy nem értik meg, hogy nem akarod, marad a papagájmód, az értelmes indoklást ezek szerint nem fogják fel ésszel.
Én a helyedben mihelyett tudnék, menekülnék otthonról...
Tipikusan azok, akik csak azt nézik, hogy nekik minél kényelmesebb legyen. Eddig szapultak, becsméreltek, de most meg, hogy a kényelmük úgy kívánja, már unszolnak?
Költözz össze a pároddal. Ezentúl őt minden nap látnád, nemcsak vasárnap, a napi ordítozás meg innentől kimaradna az életedből.
(Őket SOHA nem fogod tudni meggyőzni.)
Kedves apukád lehet. Hát gondolom azért utálod az egészet, mert idéznék: "az apám idegbeteg ha vezetésről van szó."
Azért jól megy, meg elég érdekes felfogás, hogy tanuljon meg a gyerek vezetni, mert ők nem tudnak elmenni bevásárolni. Hihetetlen.
Sosem volt még kocsim (jogsim van, így alakult). Imádok pedig vezetni. Mindig cipekedtem, mindig meg kellett oldanom, ha nem bírtam el. Még élek.
Szüleid elég kényelmesek.
Ami azt illeti: egyetemista, tehát huszonéves vagy, a megoldási javaslatom: azt mondod, hogy Nem.
Ha függsz tőlük anyagilag akkor nincs mese, az van, amit mondanak.
Ha magad tartod el ÉS nem otthon laksz, akkor pedig fogadják el, hogy nem vagy rá hajlandó, és pont, lehet azután kommunikálni, ha ezt felfogták.
Ha nem akarsz, nem mész. Majd megbékélnek, de olyan érv nincs, amitől azonnal lenyugszanak.
Azt jobb, ha tudod, hogy még soha nem volt olyan, aki ne bánta volna meg, hogy az iskolás évei alatt nem szerezte meg a jogsit. Tudom, itt a gyakorin biztos lesz pár okostojás, hogy ő márpedig nem, de az én környezetemben, ahol normális emberek vannak, mindenki belátta már, hogy mekkora hibát követett el, hogy nem csinálta meg legkésőbb huszonegy-két évesen.
1. Ha nincs, az a munkaerőpiacon hatalmas hátrány.
2. Ha lesz gyereked, a férjednek a töke kilesz egy idő után, hogy a fuvarozást csak ő tudja megoldani. Megnehezíti az egész család életét, ha nincs mindkét szülőnek jogsija. Ja, de tudom, a férjed olyan romantikus alak lesz, hogy ennek is tapsikolni fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!