Hogyan támogassam, vidítsam fel a húgomat? Hogyan tartsam benne a lelket?
Húgom most fog középiskolába menni. Mindig is olyan csendes volt, mint én, bár én a problémáimat mindig kiadom magamból, segítséget kérek, ha úgy látom. Nincsenek nagyon barátai, mostanában az iskolaváltás miatt is rengeteg stressz érheti. Hiába kérdezgetjük, kedvtelenül megvonja a vállát, nem lehet kikérdezni a gondolatairól. Persze nem kell mindig kiöntenie nekünk a lelkét, de aggódok érte... Nagyon jóban vagyunk, mégis az utóbbi időben otthon is állandóan az egyedüllétet keresi. Nyáron fog járni pszichológushoz, ám addig még ott van legalább 4 hónap.
Hogyan éreztessem, rám mindig számíthat, elmondhat bármit? Mi lenne a legjobb? Mi vagyunk legközelebb, nekem több dolgot elmond talán, mint anyának vagy apának (pedig jó kapcsolatot ápolunk velük is). Nem akarok a nyakán lógni, csak fel akarom vidítani, hogy legalább otthon érezze a törődést, ha már a suliban semmi...
Én sem értem, mégis mi baja lehet, ha leírtam, mennyi stressz éri a suli miatt ráadásul semmi barátja nincsen a suliban, ki van rekesztve.
Be van táblázva a pszichológus, én is tavaly augusztusban kértem tőle időpontot, és októberre kaptam.
Miért kell ezért pszichológus?!
14 évesen én is 99%-ban egyedül akartam lenni. ÁLló nap olvastam, ritkán beszéltem, írtam egy csomó novellát, és azt akartam, hogy szállanak le rólam, és aki zaklatott meg faggatott azzal még annyira sem beszélgettem.
Ez ment 1-2 évig, aztán ugyanolyan nyitott lettem, mint azelőtt.
Csak azért, mert valakinek esetleg a töke kivan a sok emberrel (28 évesen is ezerszer szívesebben vagyok egyedül, vagy max. 2-3 baráttal, mint társasággal) még nem lesz "bolond", noha a hangoskodó-harsány embertípusnak ez "nem normális"-dolog.
Szálljatok le róla, és ne nyaggassátok.
Nem mindenki társasági ember, és nyugi, meg fogja találni a hozzá való barátnőt idővel.
Én is 15 éves koromig folyton egyedül voltam, mert általánosban egy kalap szar volt az osztályom, nem illettem közéjük.
Aztán lett egy! barátnőm, majd egyetemen is egy lánnyal lettem nagyon jóban.
Soha nem volt 2-3-nál több barátom, mégis egészséges, bár kissé magába zárkózó, csendes nő lettem.
A párommal nyitott vagyok, cserfes, nevetős, de amint nagy társaságba kerülök, visszavonulok és csak figyelek, ritkán beszélek.
Nincs egyedül. Ott vagytok egymásnak.
A leírásból nekem sem derült ki, hogy konkrétan mi a baj, és hogy van-e szükség pszichológusra.
Az valóban tök normális, hogy ebben a korban szeret otthon egyedül lenni. Ilyenkor szinte mindenki elvonul a szobájába és nem a családdal tölti az időt.
Azért nincsenek barátai mert nem nyit senki felé, ennyi. Nincs semmi baja. Nem értem miért kell orvoshoz vinni emiatt, felfújjátok a dolgot.
Amúgy meg bőven van olyan pszichológus is, aki nem 4 hónapra ad időpontot, hanem 2-3 hétre.
A húgod 14 éves, kamaszkorú. Most változik teste-lelke, most válik felnőtté, teljesen természetes, hogy befelé fordul.
Legyél ott neki, ha szüksége van rád, de vonulj vissza tapintatosan, ha nincs igénye a társaságodra!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!