Mit kéne tennem? Mi az ami még nem gyerekes?

4-en vagyunk testvérek, a szüleink meghaltak.

A húgom a legfiatalabb, 19 éves, két bátyánk van, legidősebb bátyám 28 éves.

Ők ketten a párjukkal élnek, másik városban/külföldön.

A húgom, és én a családi házban élünk.

A legidősebb bátyánk jól él külföldön, így ő lemondott a házról, hármunk nevére van íratva.

A másik bátyám szóban lemondott róla, azzal a feltétellel,hogy nem adhatjuk el.

A húgom várja a herceget fehér lovon, és el akar költözni, én pedig nagyon erősen kötődöm a házhoz, úgyhogy mindenképp maradnék.(akkor is ha később ki kell őket fizetnem)

A jelenlegi helyzet az,hogy én dolgozom, a húgom egyetemre jár, és gyakorlatilag én tartom el.

Árvasági pótlékot kap amíg tanul (durván 28 ezer ft) ebből 10-et ad a háztartásra, a többit magára költi/ruházkodás stb.

A számlákat, és az ennivalót én fizetem már több mint 2 éve.

Eközben rengeteg pénzt fordítottam a házra, hogy szebb, és jobb legyen, háztartási kisgépektől kezdve a kertig mindenre.

Azért tartom el, mert ő az egyetlen,hozzám közel álló személy.A másik két bátyámmal csak simán jóba vagyok, de a húgom az akivel gyerekkorunk óta mindig együtt játszottunk, ugyan oda jártunk iskolába,óvodába,szinte mindenben egyetértünk és így tovább.

Vele az az egyetlen baj,hogy tökéletesnek érzi magát, csinos, és egyetemre jár, ezáltal szó szerint felsőbbrendűnek érzi magát, amit vicceskedve hangoztat is, de én ismerem, és tudom,hogy komolyan gondolja.

Olyanokat vizionál, hogy gazdag férje lesz, és soha az életében nem fog dolgozni.

Ugyanakkor olyan magas a férfiakkal szemben elvárt mércéje, hogy senki sem esik bele ebbe a kategóriába.Ha mégis, annak a férfinek meg ő nem kell.

Mindenesetre, én úgy voltam vele,hogy kívánom,hogy így legyen.

Aztán úgy egy évvel ezelőtt itt volt a legjobb barátnője, és -szerintem nem tudták,hogy itthon vagyok-, elkezdtek arról beszélni,hogy mennyire sötét vagyok, hogy milyen jól hülyére lehet venni, és hogy egy madár vagyok.

Rosszul esett, egy pár napig meg is voltam sértődve, de nem bírtam sokáig, mert mint írtam ő az egyetlen hozzám közel álló személy, és nem akartam egyedül maradni a nagy világban.

Pár napja ez a beszélgetés megismétlődött a barátnője, és közte.

Ha lehet még aljasabb, és gusztustalanabb dolgokat hallottam vissza magamról, és a húgom azt mondta,hogy szeret engem mint egy kutyát, jó hogy vagyok, de nem halna bele ha nem lennék, és hogy a saját kutyáinkat többre tartja.

Ezt már nem tudom lenyelni, napok óta ezen pörgök, és lassan megemésztem,hogy egyedül maradtam.

Természetesen nincs jogom kirakni a házból, nem tehetem meg azt,hogy nem fizetek számlákat, mert az engem is negatívan érintene.

Azt viszont megtehetem,hogy csak magamnak veszek kaját, és el is kezdtem (egyenlőre van még egy minimális pénze, így nem halt éhen) illetve már nem furikázom sehova sem autóval, de nem tudom ezen kívül míg mit tehetnék?A kommunikációt szinte nullára csökkentettem vele, de még ő van megsértődve.(legyen)

Azon gondolkoztam még,hogy például a mosóport, és egyéb tisztítószereket amiket veszek külön tárolom, és ha úgy gondolja vesz magának, vagy sima vízzel mossa ki a ruháit.Ámbár ezt már kicsit gyerekesnek érzem.

A lényeg,hogy előnyben vagyok a pénzem és az autóm miatt, ami neki alap elvárás,hogy legyen, így már ezek megvonása is érezhető lesz számára.

Viszont nem szeretnék gyerekesen viselkedni, nem tudom mi fér vele és mi nem?Mit tehetnék még, mit ne tegyek?

Köszönöm a válaszokat!