Hogy reagálnátok, ha a 22 éves testvéretek már a második gyereket akarná odavállalni a szüleitek nyakára?

Anyukádtol már rákérdeztél hogy mit gondol erről a helyzetről..?

Én biztos a tesomnak már mondtam volna hogy: nem érzi kellemetlennek hogy otthon laknak es ujabb babát akar vállalni?

nyugodtan hisztizzenek csak. Nálunk a párom csinálta ezt, a bátyja soha semmiben nem segített,de amikor megszületett az unoka péntektől vasárnapig ott dekkolnak. ezalatt nem segítenek bele semmibe, de párom segítsége bezzeg akkor is jól jött. Idővel rájött hogy ő nem szenved ezzel, mindig mond valami kifogást, ők meg oldják meg nélküle.

Szüleid is, hisztiznek de arra van eszük, hogy kínlódjanak majd 2 gyerekkel, akkor oldják meg. Most már van egy másik férfi is a háznál aki fát vághat. Ha a pasinak van esze gyereket összehozni akkor a leendő apóséknak is segítsen be.

Szerintem lelkiismeretfurdalás nélkül megmondhatod nekik, hogy nem értek rá segíteni. Úgy könnyű a húgodnak gyereket vállalni, ha a nagyszülők úgyis megoldják a nehézségeket. A szüleidnek meg könnyű úgy unokázni, hogy ti úgyis megoldjátok a többit. Nektek viszont nem könnyű magatokat is fenntartani és még őket is segíteni. Ha balhé lesz, hát balhé lesz. Hazamész és kész ők meg oldják meg. Én is ott rontottam el, hogy én mindig "jó gyerek" voltam, mindenben segítettem, tesóm meg nem. De szüleim nem problémáztak rajta, mert van segítség elég az. Aztán, ha már nem értem rá, ment a balhé, hogy lusta életképtelen vagyok, de ha tesóm nem segített azzal nem volt semmi gond. Én középsuli után elköltöztem és azóta szalad a háztartás, mert húgom azóta sem hajlandó segíteni.

De apum is így járt. Mindig ment segíteni az apjának, mert csak az apja aztán, mikor apum rákos lett és már nem bírta neki vágni a fát meg kapálni a kertet nagyapám egyszerűen nem kereste többet, mert "csalódott benne", meg hogy majd ha meggyógyult menjen át. Sajnos nem gyógyult meg és élete utolsó 2 évében nem is látta már az apját pedig egy faluban laktunk. Ez volt a köszönet azért, mert 45 évig mindig első szóra ment neki segíteni. Apumnak is van egy öccse, de tőle soha nem várták volna el, hogy segítsen, nem is tette. Mégsem haltak éhen apum nélkül, csak hát egyszerűbb, ha más csinálja helyettük.

Amíg a szüleid asszisztálnak mindenhez, addig semmit sem tudsz tenni. Elhiszem, hogy bosszant, elhiszem, hogy dühös vagy, igazad is van, de ezt a szüleidnek kéne belátni.

Ha pedig panaszkodnak, hogy nem lesz semmi félretett pénzük nyugdíjas korukra, én simán megemlíteném minden egyes alkalommal, hogy nem kéne a hugica felelőtlen életvitelét finanszírozni meg bólogató Jánosként asszisztálni ahhoz, hogy odanyomjon még egy gyereket.

Azt meg pofátlanságnak tartom, hogy még van képük veletek balhézni, ha nem mentek segíteni. Én kijelenteném, hogy nincs időm/kedvem, nem segítek, mert ha a húgodtól semmit sem várnak el, akkor tőled se várjanak el semmit. Pont. Innentől balhézzanak ahogy akarnak. Nem vagy te háziszolga vagy cseléd, hogy kötelezően menned kell segíteni. Ha ahhoz van eszük, hogy a húgodnak mindent elnézzenek, akkor oldják meg a problémáikat egyedül.

Én nem segítenék nekik innentől. Ha ahhoz van erejük, hogy a húgod teljes pereputtyát eltartsák, akkor ahhoz is legyen, hogy az ez miatti problémáikat egyedül megoldják. Én megkérdezném, hogy miért nem a húgodat vagy a férjét kérik meg, hogy segítsen? Vagy az netán bocsánatos bűn, ha nekik nincs kedvük vagy idejük?

Anyád itt az egyik legnagyobb ludas a történetben, mert ha nem asszisztálna bőszen a húgod felelőtlen életviteléhez, akkor nem tartanának most itt.