Ti hogyan mondanátok el a gyerekeiteknek, hogy az édesapjuknak van egy "új" gyereke?

Hát szerintem az az ember, aki olyan kiállhatatlan, hogy nem lehet vele együtt élni, amíg megnőnek a gyerekei, vagy csak simán elhagyja a másikat a "már elmúlt a szerelem", "van más" és hasonló dumákkal, vagy megcsalja a párját, az nem érdemli meg sem a gyerekeit, sem a biztonságot jelentő kapcsolatot.

"az nem érdemli meg sem a gyerekeit," - a gyerek nem érdem kérdése, az vagy van, vagy nincs. Nem véletlen, hogy egy válóperben sem számít semmit a világon, hogy ki miért hidegült el kitől...

#21, miért kellene egy rossz kapcsolatban maradni évtizedekig, ha a pár tagjai eltávolodtak egymástól? Tudod, a szülőknek is 1 db élete van...

1 db élet, ami már első sorban a gyerekeiért van. Ha valakik nem szeretik egymást, akkor ne vállaljanak gyereket, ha meg már vállaltak, akkor maradjanak együtt.

Meg érdekes, az én szüleim nem váltak el, a nagyszüleim nem váltak el, dédszüleim nem váltak el, és mi sem váltunk el a férjemmel,és nem is fogunk. Az együtt maradás akarás kérdése, és egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket, akik "Már kiszerettünk egymásból, vannak gyerekeink, de még előttem az élet, gyorsan csináljunk még gyereket, majd megértik." Hát hol vagyunk, az őskőkorban, ahol még nem párok, családok voltak, hanem hordák? Vagy mi ez? Például, ha nekünk születnek gyerekeink, és a férjem el akar válni, attól a pillanattól kezdve nem volna semmi köze sem hozzám, sem a gyerekeimhez. Mert az apa nem az, aki nagy ritkán meglátogatja az egyik gyerekét, aki egy előző kapcsolatából van, hanem az, aki a feleségével a gyerekeivel együtt él. Egy embernek egy párja legyen, és attól legyenek gyerekei.

"Például, ha nekünk születnek gyerekeink, és a férjem el akar válni, attól a pillanattól kezdve nem volna semmi köze sem hozzám, sem a gyerekeimhez. " - a gondolatmeneted ott selejtes, hogy neked nincsenek gyerekeid, mert az ember nem szűznemzéssel szaporodik. Nektek vannak gyerekeitek, ha együtt vagytok egymással, ha nem. A gyereknek két egyenrangú szülője van.

Ha elhagyna, attól a perctől fogva velem nem volna egyenrangú. És ha két ember nem tud együtt élni, akkor azt miért a gyerekeiknek kellene megszenvedniük? Mert a szülők egyenjogúak? Meg mert a szülőknek is egy élete van?

Mert JOGILAG egyenrangú szülök vagytok, és ha TE akadályoznád a másik felet a szülöi jogai gyakorlásában, akkor TÉGED büntetnek meg, méghozzá nem is picit! Söt adott esetben TÖLED veszik el a szülöi felügyeleti jogot és a MÁSIK fél kapja meg a gyereket!

"Ha elhagyna, attól a perctől fogva velem nem volna egyenrangú." - ezt szerencsére nem te döntöd el... egyébként hogy képzeled, hogy a saját értékrendedet ráerőszakolhatod egy másik emberre? Hogy képzeled, hogy a gyerek fölött tulajdonodként akarsz rendelkezni?

Én hogy képzelem? Egészen egyszerűen. Egy család apából, anyából és a gyerekeikből áll, nem apából, anyából, mostohaanyából, még másik mostohaanyából, meg egy rakat zabigyerekből áll. És szerintem te sem tartanád a férjed semmire, ha szeretőt tartana.