Mit csináljak a hugommal? 13f

#8

Azért nem sok példa van erre. a tanárok nem dísznek vannak ott. én is voltam táborozni erdőbe,rendszeresen ki is szöktünk. sosem veszett el senki. nem 5 évesekről van szó,akik nem találnak vissza. kétlem,hogy a hugica ezért akarná a telefont,mert fél egyedül.

#8 20-30 éve is jártak a gyerekek táborozni, és nem volt mobil, mégis túlélték valahogy. Én nem vagyok túl öreg, de még az én gyerekkoromban is csak a kártyás/bedobós automatáról telefonáltunk haza, meg az egy hét alatt küldtünk haza képeslapot. Mégse vesztem el soha...

Ámbátor tudok mondani olyan osztálykirándulást is, ahol leszakadtam a csoporttól (baromira rühelltem túrázni, direkt utolsó voltam mindig), és ketten egy másik gyerekkel vagy egy fél órát kóboroltunk egyedül. Az ofő mobil nélkül is visszafordult értünk, hogy hol maradtunk le, mert ugyebár azért van ott, hogy figyeljen a diákjaira.

Ahogy írtam, én táboroztatok, és nálunk alapvető volt, hogy mindenki felhívhassa az aggódó szülőt, amikor csak akarja. De ne cipeljen saját mobilt.

Nem gondolom, hogy tőlem elvárhatja bárki, hogy 30 gyereknek a fejenként 150-200ezres okostelefonjára figyeljek, vigyázzak. A gyerekért vállalok felelősséget, nem a kütyükért. Főleg, hogy a mai kamaszok annyira vigyáznak ezekre, hogy a tavalyi táborban pl. a srácok ki voltak rajta akadva, hogy nekem vadiúj a telefonom, és én hazudok, hogy két éves, nem nézhet ki így, neki már egy hét után betört a kijelzője. És ez nem egy gyerek volt.

Légyszíves ha nem gondolkoztok ne írjatok. Ennyi erővel 80 éves nagypapa mondhatja, hogy miért járnak az emberek rákszűrésre, velem se volt sose semmi gond. Mi is kibírtuk pedig nem is léteztek akkor ilyen modern technikák.

Vagy a dohányos. Már 40 éve cigizem, még sincs semmi baja a tüdőmnek, ennyi marhaságot összehordani hogy meg lehet tőle betegedni.

Na ti ezek az emberek vagytok. Ilyen családban nőttetek fel. Én nem.

Attól még hogy veletek nem történt ilyen, mással történt. Nálunk általánosban mondta a tanár, hogy az egyik tanár barátjánál valaki meg is halt. Nem kívánom ezt senkinek.

Vannak emberek akik szarnak a gyerekre, hogy jajj, én is ittam ennyi idősen, jajj én is kiszöktem, jajj én is buliztam hajnali 5-ig. Jajj majd a tanár mindenkire vigyáz, nem az én dolgom a gyerekem akkor, majd ha baja lesz a tanár hibája. Minek készítsem fel bármire is?

Én egy jó családból származom, mi szeretjük egymást és 24/7-ben mindent megteszünk azért, hogy a másikat biztonságban tudjuk. És aggódunk is egymásért.

De ti másban nőttetek fel, nem is akartok ezen változtatni, ezt belátom, így nincs is értelme vitázni.

További szép napot!

#14: Én nem vitázom, csak egy olyan szempontot írtam le, amit te nem láthatsz. Te a szülő vagy, aki mindent meg akar adni az egyszem csemetének, én meg a tanár, aki akkor van a gyerekkel, amikor te nem. :)

(Nem tanár vagyok egyébként, de táborról beszélünk, szóval ez effektíve mellékes, felügyelő pedagógus.)

Én értem, miről beszélsz, közel 30-hoz még mindig felhívom édesanyámat, ha utazásnál odaérek valahova. pedig nekem is van ám diplomám. ;) Sőt, édesanyám is felhívta a közel 80 éves nagymamámat és viszont. Ráadásul bennem többszörösen bennem van a félsz ezek miatt, ugyanis nagymamám - isten nyugosztalja - pontosan így hunyt el, nem hívott fel, hogy lekéste az adott járatot, kerülőúton ment, nem a szokásos módon, szó nélkül, és így keveredett balesetbe, mi pedig azt sem tudtuk, hol van.

Tudom és értem, hogy miről beszélsz.

Ettől függetlenül tartom a fent kifejtett véleményem. Egy nagy csapat gyerek másképp működik közösségben, mint neked otthon egyedül. A legelső hozzászólásban leírtam, hogy nálunk is mindig ott volt a telefon a gyerekeknél a családban, ha olyan helyre mentek. Tehát értem és tudom a hasznát.

Azonban a mai telefonok nem csak telefonok - és itt a bibi. Nem arra használja a gyerek, hogy szóljon anyunak, hogy este lefekvés előtt felhívja, ha hiányzik. Hanem arra, hogy sétálás közben az erdő közepén bömböltesse a zenét, arra, hogy a közös programok helyett inkább leüljön a sarokba, mert az otthon maradt haver most írt messengeren. És a legfontosabb kérdés a kiskamaszok 80%-ánál az, hogy van-e wifi a szobában és miért nincs.

Ezek miatt mondom azt, hogy nem való a telefon a táborba. A tábor arra való, hogy a gyereket kiszakítsuk a megszokott környezetéből, olyan élményeket adjunk neki, amit egyébként nem kaphat meg soha. És ha a gyerek a Balaton partján a telefont nyomkodja ahelyett, hogy a vízben pancsolna, ha a gyerek a sorverseny helyett a füvön heverve a telefont nyomkodja, mert nincs kedve, ha a gyerek éjszaka alvás helyett a telefont nyomkodja, mert ő otthon is mindig 3 után szokott lefeküdni... Akkor az a telefon nem hasznos, hanem káros. Nagyon.

Szintén a legelső hozzászólásban írtam: sok iskolai táborban a tanárok gyűjtik be a telefonokat, és maximum a napi egyszeri felhívjuk anyut programra osztják ki. És szerintem ez piszok hasznos.

Köszönöm még egyszer a személyeskedő választ, nekem is van aggódó családom, és sosem voltam a lesz*rom típusú gyerek, a rám bízott gyerekekkel sem bánok soha hanyagul. :)

További szép napot!

Pár ember itt úgy csinál, mintha a telefonkorszak elõtt soha nem mentek volna a gyerekek táborozni. Pedig de és semmivel sem volt veszélyesebb, mint most.

Egyébként ha anyátok telefonját elviszitek, akkor mégis hogy akarjátok õt elérni?

Vagy mindketten vigyetek vagy egyikõtök sem. Így igazságos, bárki is húzza a rövisebbet, tuti mellõzöttnek fogja érezni magát.

Én amúgy anyuka helyében vennék 2db párezres darabot, amin lehet telefonálni és kész, probléma megoldva. Másra ugyanis semmi szükségetek nincsen egy kiránduláson. Vagy ha van otthon régi mobil, akkor vigyétek azt.

"pár ember itt úgy csinál, mintha a telefonkorszak elõtt soha nem mentek volna a gyerekek táborozni"

Pár ember úgy csinál mintha légzsákos autók előtt senki se ment volna utazni. Pedig eljutott mindenki A pontból B pontba. Minek fejlődni a korral? Teljesen igazat adok. Gondolom te is térképpel mész kocsival GPS helyett és nem hiszel a kamera rendszerekben mert régen se voltak. Totál melletted állok, sok ember nem érti meg hogy semmi értelme ennyire elővigyázatosnak lenni. Nekem telefonom sincs. Minek hívogatni, úgy is találkozunk az emberekkel. Így legalább személyesen beszélek mindenkivel, nem sok értelmét látom üzengetni meg egy levegőbe beszélni. Nagyszüleink is megvoltak nélküle. :D

19-es, gondolom te vagy a piás meg cigis példákkal dobálózó meg személyeskedve a táboroztató (nálad valószínûleg sokkal tapasztaltabb) pedagógust támadó #14 is, aki már enyhén túlerõlködve próbálja bizonygatni, hogy a telefon létszükséglet egy gyereknek osztálykirándulásra. Nem, nem az.

Egyúttal én is köszönöm a személyeskedõ kommentet, igazán idepasszoló érveid vannak.