Hogy tudnám megbeszélni a húgommal? Mit csináljak vele?

A húgom 11 éves és kiskora óta nagyon(NAGYON)érzékeny.Ma lejött a gyógyszere másik feléért,mert fájt a feje.Erre elkezdett sírni,hogy:-Nem bírom lenyelni !

Erre mondtam neki hogy:-Akkor rágd szét.

Ezután úgy nézett rám,mint valami idiótára,az a sajátos lenéző nézésével.Erre elkezdett ordítani hogy:-Ezt a keserűt ????

Mondom:-Igen

Erre elkezdett hisztizni meg bömbölni meg ordítozni velem,utána meg csodálkozott rajta hogy mérges lettem.Szépen elmagyaráztam neki,hogy most miért vagyok mérges.Ezek után még neki áll feljebb,ő a szent akit anyuci mindig véd.Anyám meg adja alá a lovat,hogy jaaaj,hagyjad máár,ő még kicsi...

Elvan kényeztetve,nem is kicsit.Mindig mindent megkap,utána meg elő sem veszi.

Mindig az ordítja nekem hogy:-Te mindig mindenkit csak bántasz !

-Ha nem érdekel akkor menj el !

-Miért piszkálsz folyton mindenkit ???

És ilyeneket mond nekem,mikor egyik sem igaz :/

Szinte mindig ő kezdi a veszekedést.Van hogy reggel elkezd hisztizni indulás előtt,hazudozik egyfolytában.

Anyámmal is ordítozik,bezzeg rá nem szól,de ha én mondok valamit normális hangnemben akkor egyből:-Miért beszélsz velem így ???

Pedig teljesen normálisan mondom:(

Mindig mondja hogy de neki nincs nadrágja (tele van a szekrény,csak azok nem tetszenek őfelségének)

A zoknis fiókja dugig van,szinte nem is fér már bele és nekiáll ordítani,hogy neki nincs zoknija.Minden ruhadarabjával eljátssza ezt.

Ha valami nem tetszik neki,kitalál valamit.Ez itt nyomja,ez itt furcsa,ez meg szúr...De soha nem mondja hogy nem tetszik,csak miután megvettük!

Az iskolában is ugyanígy.Németórán azért kezdett el sírni,mert nem tudott egy szót.

Ha az egyik leckéjét elfelejti(amit a következő hétre kell)akkor képes este 9 órakkor is nekiállni hisztizni.

Kirak az asztalára valamit és rajtunk keresi,mert hogy ő már mindenütt kereste.Bemegyünk a szobájába és egyből meglátjuk hogy hova is rakta le.

Tudom ez most eléggé goromba és utálatosan hangzik,de nekem egyszerűen elegem van belőle,hogy ilyeneket csinál ráadásul mindig én húzom a rövidebbet.Szinte már idegileg teljesen kész vagyok tőle.A verekedésről szerencsére már leszokott,de annak is én ittam meg a levét.

Ő elkezdett velem kekeckedni,meg ütögetni rúgdosni,de ha mondjuk meglegyintettem,vagy rászóltam akkor én voltam a hibás és a gonosz(de az hogy nekem kék-zöld volt a karom az senkit sem érdekelt).

Most mit csináljak vele ?Megpróbáljam megbeszélni vele ?Hogy csináljam,hogy ne sírás legyen a vége ?

+anyámmal erről nem tudok beszélni,mert úgy is csak leszidna,apumnak meg megvan a maga elmélete,miszerint szándékosan uszít minket,szóval apám leszidná őt,utána hugi sírna,utána anya kiabálni :/

A válaszokat előre is köszi !