Méghogy az egykék nincsenek hátrányban?
ujságokban azt olvasom,hogy egykék nincsenek hátrányban a nem egykékkel szemben,és a kommentekből hogy szeretnek egykék lenni.hát én olvastam egy régi tanulmányt,amiben 5% hátrányt állapitottak meg és én elhiszem,különbőző helyzetek és tapasztalatok megismerésének hiánya miatt.
látom a barátnőmet milyen jóban vannak a hugával még mindig,összejárnak,férjem is az öccsével és nővérével,jól elnosztalgiznak és hülyéskednek mint gyerekként ha találkozunk,és én kivülállónak érzem magam.sokszor kevesebbet is beszéltem,mert kevesebb a mesélnivalóm,gyerekkori barátoknál is több volt a nyüzsgés és sok volt a nevetés ahol sokan voltak.többet röhögcséltek.otthon mindig csend volt.16 éves koromban halt meg az apám a barátok nem figyeltek rám, kuzinom még gunyolódott is rajtam .anyámnak hamar uj pasija lett,senki nem osztozott velem a gyászban ha nekem lett volna hugom ,biztos nem lettem volna öngyilkos.semmi előnyét nem érzem,egykeként ugyanugy el kell költöznöm ,lakást keresnem,ha nem akarok anyámmal élni,márpedig,nagyon kritikus és kötözködő,már azért lenne jo ha lenne testvérem,mert akkor nem az én életemmel foglalkozna örökké,kicsit leszállna rólam.11 éves korom óta senki nem várt otthon mert estig dolgoztak,15 éves korom óta éjjel is(ha sokszor éjszakás volt anya)miközben a barátaimnál mindig nyüzsi volt.sztem nem normális dolog,gyerekkorom óta örökké üres laksba hazajárni.kicsit érzem is a személyiségemen,nem tudnék másokkal dolgozni.könnyen sírós vagyok.eddig egyedül dolgoztam vállalkozásban.egyke létemre sose voltam beképzelt,sőt sose kértem semmit,(de mindenem megvolt),sőt utáltam hogy csendes vagyok.a vicc hogy barátnőm irigyelte a nagy házunkat és hogy két szobám is volt,ő meg tesójával osztozott egy szobán.nos én őt irigyeltem.mit kezdjek a szobákkal..ő is és kuzinom is összejárogat a tesójával,anyám ujraházasodott messzire,igazából családi osszejöveteleken férjem tesóival találkozunk, és ha az embernek nincsenek szülei felnőttként ott lesznek a testvérek,de nekem senki nincs.és ugy élem le az életem hogy sose lesz nagycsaládom,mert férjem abban nőtt fel,és nyugisabb életet akar egy gyerekkel.én meg ugy érzem tul vagyok a nyugdijas" éveken.bár sokat buliztunk,stb. kérdésem minden egyke elégedet az életével?vagy van aki hasonloan érez?
válasza:"ha nekem lett volna hugom ,biztos nem lettem volna öngyilkos"
Már a túlvilágról is lehet kommentelni?
Neked nem az egykeség a bajod.
válasza:
válasza: válasza:Én teljesen átérzem a gondod. Annyi különbséggel hogy apám elhagyott minket nem meghalt.
Engem is mindig elfog az irigység ha nagy családot látok. Persze voltak barátnőim akivel együtt nőttem fel sokan hitték testvérek vagyunk annyira összevoltunk nőve meg hasonlítottunk is egymásra sokszor ezt is kamuztuk hogy tesók vagyunk.
DE!! Mindig eljön azaz idő mikor az ember csalódik abban akit szeret. Így maradtam barátnő/barátok nélkül "nyugdijasan" csak a párom van nekem és ők is 3-an vannak testvérek de nem jó kapcsolatuk.
Ezekkel azt akarom neked mondani hogy inkább egy nem családtagban keljen csalódnod mint a saját véredbe mert úgy is eljön az a pillanat mikor a testvér már nem testvér az egy másik kérdés hogy ki mennyit tolerál. Pl anyukám huga egy önző dög és sokszor csúnyán videlkedik anyuval ami rosszul esik neki nagyon de ennek ellenére mindig anyu kezdeményez mindig ő keresi. Vagy a pároméknál is a báttya egy gusztustalan pénzéhes ember nem is foglalkoznak egymással.
Én meg annyira gyenge és érzékeny vagyok hogy azt alig birtam feldolgozni hogy a barátnőmben csalódnom kellet hogy inkább azzal vigasztalom magam hogy inkább ez legyen mint hogy a saját véremmel történjen ez akivel ráadásul ugye sokminden összekapcsol.
És igen én is megfogadtam magamnak hogy nagy családot szeretnék. Le lehet pontozni nem érdekel de max egy év korkülömbséggel akarok gyerekeket hogy jó testvérei legyenek egymásnak. Tudom ellent mondásos a történet de én mindent megfogok tenni azért hogy úgy neveljem őket hogy csak egymásra számíthatnak mint barát mind testvér.
válasza:"Le lehet pontozni nem érdekel de max egy év korkülömbséggel akarok gyerekeket hogy jó testvérei legyenek egymásnak. "
Ekkora hülyeséget ! Nem a korkülönbségtől függ, hogy jó testvérek lesznek -e. Ezt tapasztalatból mondom.
válasza:Nem az egykeség a problémád, csak arra fogod a nehéz sorsodat.
Én is egyke vagyok. Mindkét oldalról van olyan unokatestvérem, akiket testvéreimnek tekintek. Bármiben számíthatok rájuk és sok közös gyerekkori emlékeink vannak.
A lányom...egyke is meg nem is. A nővére 21 évvel idősebb. A lányom most értette meg, hogy ő a testvére. Szeretik egymást, kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt, hiába lehetne akár az anyja is.
válasza: válasza:Nem vagyok hátrányban, mindig voltak barátaim, és örültem, hogy nincsen tesom. Nem az osztozkodás miatt - szívesen adtam kicsiként is -, hanem mert jo volt egyedül lenni, nem a másik nyavalygását hallgatni, stb.
Kamaszként is nagyon élveztem, hogy enyém a ház (13 éves koromtol), meg ugy alapbol imádok magamban tenni-venni.
Ha pedig társaságra vágyok, átbuszozok valamelyik barátnömhöz. 28 vagyok, most pedig ezer km-re élek Magyarországtol, és szuper.
Unokatesoim ikrek ök állandoan verekednek valamin, egyik rokon évtizedekig nem állt szoba a tesojával, másik kicsalt egy valag pénzt töle...mit veszitettem hogy nincs tesom? Semmit, mert a barátaimra mindig számíthatok és ez a fö.
válasza:Ilyen távolbol is számithatok rájuk ez kimaradt.
Páronak van két nem velük élö tesoja, majdnem harminc évig nem is tartották a kapcsolatot - féltesok, de egy második apukával -, szoval... jo azota a kedvesem megkereste öket, és többször összejárnak, de ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!