Akik nincsenek jóban a testvérükkel, de kénytelenek vele találkozni gyakrabban, azok hogyan viselik el?

Meg nyugtatlak kedves kérdező, en is hasonló cipőben járok. Van két nővérem az egyikkel aránylag jo a viszonyunk de a másik az egyszerüen elképesztő! Rossz dolgokat mond rolam a hatam mogott ráadásul nem is igaz.jo tudom nagy koztunk a korkulombség es nem is egy apától vagyunk de az sztem meg nem ok arra hogy ezt csinálja.. Amikor édesanyanknal talalkozunk akkor ugy csinál mintha mi sem történt volna de en egyszerüen nem birom. Ahogy meg látom gyomor idegen van és alig is beszélunk.de azért jo pofizik. Undorító!! Úgyhogy nyugi kb tudom, gondolom mit érzel...

Szerintem meg tudomást sem kell róla venni, levegőnek nézni. A szüleiddal szeretnéd tartani a kapcsolatot, miattuk kénytelen vagy vele is találkozni. Megmondod a szüleidnek, részedről ez nem fog változni, amíg a tesód nem változtat az életvitelén. Nyilván a tesód azért bunkó veled, mert irigyli, h te viszed valamire és bunkósággal kompenzálja a maga tehetetlenségét, ami persze addig tök kényelmes, amíg a szüleid eltartják.

Elég nehezen viselem. Szeretek hazautazni a szüleimhez, de az öcsémtől már kb rosszul vagyok, gyűlölök egy légtérben lenni vele. Ő is az a tipikus ingyenélő, hosszú évek óta otthon döglődik, természetesen nem dolgozott még egy napot se életében, pedig 27 éves, és még a gagyi kis főiskolai alapképzését se volt képes befejezni, pedig már lassan a képzési idő dupláját tölti ott... Ebben a félévben például kemény kettő órája volt (abból az egyik tesi...), szóval egy ideje már ott tartunk, hogy hétközben is otthon döglik, nemcsak hétvégente meg nyaranta. Egy általános iskolás gyereknek több dolga van, mint neki, de persze fel se merül, hogy elmenjen valahova dolgozni. Szüleim soha nem is mondták még neki, sőt, soha nem is volt felelősségre vonva semmiért. Ha bármilyen konfliktus volt kettőnk közt, mindig őt védték. Legutóbb karácsonykor utaztam haza, a szentesti vacsora például egy tipikusan olyan alkalom, amitől előre stresszelek, mert egy asztalhoz kell ülni vele. De alapból nem tudok úgy hazamenni, hogy ne döglene otthon. És a poén, hogy úgy csinál, mintha bármit letett volna már az asztalra. Egyszer azt is megkaptam, hogy takarodjak otthonról, hogy merek én hazajönni... :D Szóval nagyon nem látja magát szerencsétlen. Én csak azt remélem, hogy előbb-utóbb elvégzi az ócska kis szakját és elkotródik otthonról. Nem kicsit tisztulna meg a levegő.