Nem tudom komolyan venni a hugom depressziojat az eletkorulmenyei miatt?

Nem vagyok irigy, csak a kornyezetemben azok depressziosak pl akiknek gondjuk van a mindennapi megelhetessel akar gyerekkel akar nelkule. Terveznek gyereket amugy, de nem most. Dolgozni dolgozik, nem is keveset. Sajat vallalkozasa van, illetve a ferjenek is van, abban is dolgozik. Orvosnal volt, a szorongast megallapitotta, a depressziv hajlamot is, de azt hogy depis azt nem. Kapott gyogyszert is, de nem akarja beszedni. O mondja hogy depisnek erzi magat. Jart mar valaki a Sechenyi hegyen? Vannak azok a kastelyok. Na ok az egyikben laknak. Volt egy musor valami hiressegrol, aki egy hasonlo hazban lakott, mindene megvolt, majd felakasztotta magat es meg a csaladja meg menedzsere se ertette miert. Most ramjott a frasz.

Jo oke smink haj, kell a melohpz is, mert sokat targyal, de tenyleg sminkel es frizurat keszit otthonra aki ilyen lelkiallapotban van? Minek? Ezzek coopingol? Esetleg sok a melo? De hat dolgozni meg kell. Van vagy 5 kutyajuk. 3 menhelyrol oztak el tudatosan a legoregebb, legregebbota gazdikereso kutyakat. Mondta, hogy veluk szivesen van, mert jo terapia. Azt mondta a gyogyszer helyett inkabb elmegy veluk az erdobe, mert latja rajtuk, hogy halasak es boldogok, es ez igy jo neki. De mit tegyek? Mondjam neki, hogy vegye be a gyogyszert? Vagy menjek el vele setalni es beszelgetni? Hozzam a gyerekeimet? A gyerekek is feltetel nelkul szeretik ot es ki is mutatjak.