Valaki el tudná mondani nekem miként éli meg a depresszióját?

Én már szerencsére túl vagyok rajta.

Amikor nagyon mélyen depressziós voltam, akkor teljesen reménytelennek és kilátástalannak láttam mindent, motiválatlan voltam, dolgozni is alig tudtam. Állandóan a problémáimon kattogott az agyam, de nem láttam a kiutat. Naponta többször sírógörcs tört rám, és ezt időnként a katatón plafonbámulás váltotta fel. Étvágyam nem volt (fogytam 10 kilót), sokszor az ágyból kikelni sem volt erőm. Másokkal megbeszélni nem tudtam a dolgot. Mivel folyamatosan a saját problémáim körül járt minden gondolatom, borzasztóan türelmetlen voltam mindenkivel, még a saját gyerekemmel is. Néha még a puszta jelenléte is idegesített.

1. vagyok. Én is pszichológus segítségével jöttem ki a depresszióból. Nagyon hamar sikerült (már az első néhány alkalom után), de azóta is járok, mert közben rájöttem, hogy a depresszió csak egy tünet, és az okot kellett megtalálni és feldolgozni. Az pedig nagyon mélyre volt bennem eltemetve.

Mivel nem ez volt életem első depressziós epizódja, tapasztalatból tudom, hogy ha az okkal nem foglalkozom, akkor idővel a depresszió visszatér. Mostanra viszont úgy érzem, sikerült elérnem, hogy soha ne kerülhessek olyan állapotba, mert teljesen másképp viszonyulok a világhoz és önmagamhoz a terápiám hatására.

A depressziónak nincs oka. Az csak jön és rátelepszik az emberre. Ettől szenvedek most én is lassan már 5. hónapja. Sajnos mivel nincs oka az állandó rossz kedvnek, így nehéz megszabadulni is tőle. Amikor valaki azért depis (vagyis inkább depresszíven reagál csak), mert konkrétan oka van rá pl szakítás, munkahely elvesztése stb annyival jobb a helyzet, hogy tudja mi a forrása a depinek tud ellene küzdeni.

Nekem már nagyon sokadik mély pontom ez. Mivel most csak úgy rámtört nem nagyon tudom mi ellen küzdjek. Állandó rossz kedv, kilátástalanság, reménytelenség. Nem látod az élet értelmét, nincs kedved létezni sem. Van, hogy egész nap fel sem bírok kelni, fáradt vagyok állandóan. Ha este végre elalszok meg rémálmaim vannak. Enni nehezen tudok. Az alapvető dolgokat nehezen látom el. Nehezemre esik bejárni egyetemre. Csak akkor megyek ki az utcára ha órára megyek. Nem tartom a kapcsolatot csak néhány emberrel. Állandó szorongás jellemi minden nap illetve borzalmas sírógörcsök. Pánikbeteg is vagyok.

Szedek antidepresszánst, ez enyhít néhány tünetet. Sokan ellenzik, de nekem már többször is segített.

21/L