Van valaki köztetek aki 20 vagy 30 év után ismerte meg az apja előző házasságából született féltestvérét?

Én tudtam róla, de már felnőttek voltunk, amikor találkoztunk. Gyerekkorunkban nem egy országban éltünk. A találkozás óta is tartjuk a kapcsolatot, mondhatni jóban vagyunk, de olyan igazi testvéri érzés nincs. Inkább csak mint egy kedves ismerős, egy jó haver.

Nekem is van féltestvérem, egy városban lakunk, de soha nem találkoztunk nem is ismerjük egymást. Azt nem tudom, hogy ez így is marad-e. Megkeresés az ő részéről az elmúlt 40 évben nem volt, én sem léptem semmit ez ügyben. De annyira nem is hajt a vágy a megismerésre. Nem tudom miért.

Anyukám már 25 körül volt, mikor valami rendezvényen odament hozzá egy nő, hogy ő a féltestvére. A nagypapám addigra sajnos meghalt, nagyanyám tudott a gyerek létezéséről. Anyukám eléggé ledöbbent, talán párszor beszéltek, de igazán nem alakult ki köztük semmilyen kapcsolat. Azóta a féltestvére is meghalt már, nekem is akkor beszélt erről, mikor a temetőben elmentünk a sírja mellett. Amúgy szerintem ennyi év után nem alakul ki testvéri viszony, hiába rokonod. Ha hasonló emberek vagytok,max jóban lesztek.