Van itt olyan, akinek a testvére/rokona teljesen életképtelen volt?
Kicsit hülyén hangzik a kérdés. A lényeg a következő: van egy lusta, önző bátyám, aki semmit nem csinál egész nap, a szüleinknél lakik, viszont nem segít semmiben, elvárja, hogy kiszolgálják, bulira adjanak neki pénzt, és ezt a szüleim szépen meg is teszik. Lassan harminc éves lesz, de csak ül a seggén, játszik egész nap, vagy haverokkal lóg. Engem már ez a része nem is érdekel, igazából attól félek, hogy mi lesz, ha a szüleim már nem fogják eltartani? Apám sokszor felhozza, hogy testvérek vagyunk szeressük egymást, mert egymásra számíthatunk. Egyszer azt feleltem erre, akkor ez azt jelenti, hogy én fogom eltartani a nagy mamlaszt? Erre apám megsértődött, meg mondogatta a varázsszót, ami mindent rendbe tesz: majd lesz valami.
Tényleg kíváncsi vagyok mi lesz az ilyen emberekkel később? Van valakinek hasonló rokona?
válasza:Az én testvérem 42 éves, szintén anyáméknál lakik, nem dolgozik a ballagása óta. Ja, egyszer elment pár napra dolgozni, vmi segédmunka volt. Az érettségit se 4 év alatt járta ki, igaz, volt egy szakmunkása kb. 4-5 év alatt... Nagyon ellentmondani nem akarok neki, mert nagyobb, erősebb is, időnként tud agresszív is lenni. Anyám is néha szokta mondani, hogy szeressük egymást, el tudnám magam ilyenkor hányni... Tudja, hogy a pokolba kívánom, remélem, egyszer odajut. A lényeg, hogy sok pénzt nem visz el, barátai nincsenek, a rezsijét meg vhogy kinyögjük, még jó, hogy nem követelőző, ruha se kell neki sok. De komolyan, egy hányadéknak tartom, igaz, én is hibás vagyok, de anyámék is. A cigije meglegyen, nem alkoholizál, nem drogozik, itthon van, de azért a boltba elmegy, a ház körül azért időnként besegít, el is mosogat ha összegyűlik, mert akkor túl unalmas lenne a napja. Legalább ennyi haszna van.
Nekem nincs családom, bele se akarok gondolni, hogy a gének öröklődhetnek... Élek bele a hétköznapokba, dolgozok, vannak munkatársaim, eljárok néha szórakozni, lehetnék jóval aktívabb. De egy ilyen mellett??
Hogy mi lesz vele anyámék után? Ha még akkor is egyedül leszek, úgy lelépek az ország másik végére akár az éj leple alatt, az életben látni sem akarom. Élje fel az örökséget, akármit, úgyse tudja eltartani magát.
Ő megmondta, ha elköltözök, jön utánam egy szatyorral. Bár, most már az az újabb verziója, hogy nem költözök én sehová, hiszen a sok holmimat, a ruhámat, könyveimet, dolgaimat úgy sem tudom magammal vinni, mert ahhoz kocsi kéne, nekem meg biciklim van. Esze szerintem van, csak nem használja.
Szóval kedves kérdező, csak hergeld magad, hogy ha bekövetkezik a vég, egy pillanatra se tántorogj vissza!
válasza:Uh, hát elég kemény történetek gyűltek össze. :O
# 10
Na ez legalább jól végződött.
11. válaszoló
Hát eléggé pontosan leírtad, mit érzek én is. Durva a te testvéred is. És ezt tényleg az értheti, aki ezzel a tudattal él. Te nem vagy hibás, ha a szülők nem hatnak rá, a testvér mégis hogyan? Amúgy tesóm sokszor rá akarta beszélni a szüleimet, hogy adják el a házat és akkor ő kéri a pénzét...bele sem merek gondolni milyen kevés idő alatt verte volna el a pénzt.
Kitartás Neked is!
válasza:11. vok: jaj, a házeladás. Az enyém is időnként felhozza ezt a témát, hogy kéri a jussát és ha megkapja, akkor senkinek semmi köze hozzá, akár a vécén is lehúzhatja a pénzt... Én kinézem belőle, hogy megtenné egy zizis pillanatában.
Most épp csend honol, elvan, de úgy kerülöm, mint a pestist.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!