Van itt olyan, akinek a testvére/rokona teljesen életképtelen volt?
Kicsit hülyén hangzik a kérdés. A lényeg a következő: van egy lusta, önző bátyám, aki semmit nem csinál egész nap, a szüleinknél lakik, viszont nem segít semmiben, elvárja, hogy kiszolgálják, bulira adjanak neki pénzt, és ezt a szüleim szépen meg is teszik. Lassan harminc éves lesz, de csak ül a seggén, játszik egész nap, vagy haverokkal lóg. Engem már ez a része nem is érdekel, igazából attól félek, hogy mi lesz, ha a szüleim már nem fogják eltartani? Apám sokszor felhozza, hogy testvérek vagyunk szeressük egymást, mert egymásra számíthatunk. Egyszer azt feleltem erre, akkor ez azt jelenti, hogy én fogom eltartani a nagy mamlaszt? Erre apám megsértődött, meg mondogatta a varázsszót, ami mindent rendbe tesz: majd lesz valami.
Tényleg kíváncsi vagyok mi lesz az ilyen emberekkel később? Van valakinek hasonló rokona?
Minek ezen felkapni a vizet?
Ha Ők nem lesznek már úgyis Te döntöd el, hogy segítesz neki vagy nem. Felesleges húzni a szüleid idegeit ilyen téren. Bólogatsz, stb. stb. amikor meg eljön az ideje csinálod úgy ahogy jónak látod.
Amúgy az ilyen emberek tipikusan piócák. Szóval amíg van kit szívni megteszik, és ha meghal a gazda test mennek máshova.
Az unokabátyám ilyen. Őt is eltartották a szülei, az unokahúgom (a testvére) is mindig azt hallgatta, hogy testvérek jóban-rosszban mindig együtt. Az unokahúgomnak elege lett abból, hogy ő mindenben rossz, ő mindig takarítson, dolgozzon (és hidd el, tiszta, rendes lány volt mindig) 21 évesen elköltözött előbb hozzánk, majd pár hónappal később külföldre ment. Unokabátyám sosem dolgozott mert szó szerint mindent elétettek, megcsináltak helyette. 2 éve előbb a az apjuk majd pár hónapra rá a nagynéném (anyu testvére) is meghalt. Tími hazajött a temetésre, és ott a temetőben egyszerűen kijelentette a bátyja, hogy haza kel jönnie családostul mert nincs aki főzzön, mosson rá. Amikor Tími közölte, hogy ő nem fogja eltartani, akkor meg azt találta, ki, hogy kiadják az örökölt házat, és ő fog Tímihez költözni. Hónapokig vitáztak ezen. Most ott tartunk, hogy havonta 1-2 alkalommal felhív minket telefonon, és részeg mámorában sír, hogy ő milyen szerencsétlen, nincs mit ennie, vagy nincs tiszta ruhája.. Anyu néha megsajnálja, de apám nem enged. Kijelentette, hogy nem fogják azt csinálni amit a szülei. Ideje, hogy lábra álljon. Nem hiszem, hogy a 41 éves unokabátyám talpra fog állni. Jelenleg alkoholista lett, aki teljesen elhagyta magát.
Nem tudom sajnálni.
Első, igazad van, felesleges bármit szólni. Úgysem tesznek semmit.
3. válaszoló, uhh, na ez durva.
Köszi a válaszokat.
A tesóm is ilyen volt. 15 éves koráig mindent meg tudott csinálni -kivéve a főzést :D Aztán valamitől ellustult, de a jegyei jók maradtak. Nem vett részt a házimunkákban vagy másfél évig. Sokszor kérték meg a szüleink, hogy segítsen ebben-abban, de ő mindig rám sózta a feladatokat, ami eléggé rosszul esett. Mindig kitalált valami kifogásokat. Csak akkor nőtt be a feje lágya, amikor egyetemista lett. 1 évig bírta a kollégiumot, mert olyanok költöztek be, akiktől nem tudott tanulni, ezért albérletbe költözött. Ott muszáj volt önállósodnia. újra megtanulta ezt-azt, mivel sokáig kimaradt a házimunkából. Úgyhogy ismét önálló lett. De nemcsak emiatt. Hanem, mert cikinek érezte, hogy a lakótársai mindent meg tudtak csinálni, ő meg nem. Egyikük mondta, hogy nem lehet ilyen fogyatékos, hogy nem csinál meg semmit.
Úgyhogy örülök, hogy újra önálló lett, de érdekes módon nem kért tőlem bocsánatot, hogy néha undok volt velem annak idején.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!