Egykék nektek is ilyen volt?

Az, hogy 10 éves korodban kulcsod volt és egyedül jártál haza, az nem hátrány, hanem az volna a normális. Az a beteges, hogy sokan a 14 éves gyereküket is kísérgetik iskolába, különórára. És a gyerek nem is tiltakozik, hanem örül, hogy egy lépést sem kell tennie a saját lábán, hanem mindenhová autó autó autó viszi.

Apukád halála nyilván nagy hátrány, de nincs köze az egykeséghez. Ha 15 éves korodtól sokat voltál egyedül otthon, akkor viszont sok társad irigyelhetett, hogy akkor vihettél föl csajokat a lakásotokra, amikor akartál.

Nekem van egy testvérem, nem is lakik messze, de ő a saját családjával van elfoglalva, én a magaméval. Nosztalgiázni nem szoktunk.

Játszani gyerekkoromban társasházunk udvarán a házbeliekkel szoktunk. Ott nem nagyon volt jelentősége, hogy ketten vagyunk. Legföljebb annyi, hogy ha senki más nem jött le, mi ketten tudtuk passzolgatni egymásnak a lasztit csak úgy.

Egyébként ha nagyobb a korkülönbség (rokonságban van 6 év ill. 9 év is), akkor gyerekkorukban úgysem lesznek játszópajtások.

jav.:

"akkor vihettél föl csajokat a lakásotokra, amikor akartál"

Közben észrevettem, hogy te nő vagy, vagyis:

"akkor vihettél föl fiúkat a lakásotokra, amikor akartál"

Ami elmúlt,azon minek rágódsz, te inkább magányos és túlzottan zárkózott lehettél. De már felnőtt vagy. Van gyereked? Ha ennyire rosszul élted meg az egykeséget (ami nem a te hibád) legyen neked több gyereked, de azért készülj fel arra is, a több gyerek se gyógyír minden bajra.

A nagycsaládnak és az egykeségnek is megvannak az előnyei és a hátulütői egyaránt. Nem nyerhetsz minden téren.

Sok sikert a saját családodhoz és nézd mindennek a jó oldalát.

Még valami az én férjem is egyke ráadásul félárván nőtt fel, ő mindig talált magának barátokat sőt pótapát is. Tudom ez alkati kérdés is.

Bocs, hogy nem egykeként dumálok bele, de nem minden testvéri kapcsolat olyan felhőtlen, mint a barátnődéknél, férjedéknél. Engem olyan testvérrel "áldott" meg a sors, hogy a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám... plusz az hogy apád elhunyt, anyád meg sokat dolgozott, annak semmi köze az egyke-léthez. Ilyen megtörténhet mással is, és más is magányos emiatt, testvérek is akár, ha nincs jó kapcsolatuk vagy nagyon eltérő időben mennek haza. Nálunk pl. anya és apa is sokáig dolgozott, rokonokat ápoltak mindig, ezért pár évig 24/7 nem voltak itthon, nem tudtak ránk figyelni... aminek az lett a vége, hogy öcsém végig terrorizált.

Alapvetően, hogy ki hogy boldogul, nevelés kérdése plusz az egykeségnek és a testvérekkel felnövésnek is vannak hátrányai. Én pl. testvérrel - ha azt félre is rakom, hogy öcsém egy engem lábtörlőnek használó, lejmoló. a szüleim kivételezését kihasználó szociopata szemétláda - meg azt éreztem hátránynak, hogy:

- amikor kellett, nem tudtam teljes figyelmet kapni

- mindenen osztozkodni kellett

- egyes dolgokért évekig harcoltam, aztán öcsém is megkapta, hogy ne legyen szegénynek rossz a kedve

- kevesebb támogatással tudtam a saját lábamra állni

- idősebbként nekem kellett rá vigyázni egy csomószor (ráadásul jelen esetben csak egy évvel voltam idősebb)

-a haverok miatt a ház egy átjáróház, és akkor sem biztos, hogy nyugiban tudok lenni, amikor szükség van rá, mert öcsém haverjai épp itt vannak, és én nem lettem figyelmeztetve... fordítva is

- egymáshoz kellett főleg kisebb korunkban alkalmazkodni abban, hogy mikor fekszünk le aludni, mennyi ideig ég a villany, meddig tv-zünk (főleg amíg, egy szobában laktunk, de a külön szobánál is egy vékony gipszkarton fal volt közöttünk)

-a fiatalabb tesók ált. imádnak turkálni az idősebbek holmijaiban

és sorolhatnám... nekünk, főleg, akiknek egy rossz testvér jutott, meg az egykeség hiányzik.

Nagyjából ilyen volt, csak az a különbség, hogy én imádtam. Megőrültem volna, ha soha nem lehetek otthon egyedül. Nekem mindig szükségem volt arra a kis magányos időszakra délutánonként.

Amúgy meg a tesó se garancia arra, hogy jó lesz a társaság, több ismerősöm is utálja a tesóját. És nem, nem az a fajta "utálat", hogy igazából szeretik egymást, de azért tesókhoz illően piszkálódnak, hanem komolyan gyűlölik egymást. Nem mindig olyan jó buli egy tesó.

Egyke vagyok, én is többet voltam egyedül gyerekkoromban, mint a barátokkal, családdal, de nekem soha nem volt emiatt hiányérzetem.

30/N