Egykék nektek is ilyen volt?

Ezekből egyedül a használatlan társasok, ami megegyezik az én életemmel.

Az, hogy "10 évesen már kulccsal jártál haza" nem azért van, mert egyke vagy, nem tudom miért soroltad ide. Mint ahogy nem is minden egyke félárva 15 éves korától kezdve.

Nekem is volt ilyen, pedig két testvérem is van.

Sosem védtek be játékban, legalábbis rendszeresen, hogy emlékezzek is rá, biztos nem, nem is nagyon játszottunk együtt, sminkelni sem tanítottak (fiú mindkettő).

Inkább én is csak olvastam, és jól emlékszem én is a tengős-lengős, program nélküli hétvégi napokra. De én elvoltam ebben, mert szerettem olvasni és álmodozni is, meg a magányos tevékenységeket. Társas mondjuk előkerült, ahogy a kártya is, de inkább csak hideg téli estéken és akkor az egész család játszott, a szüleink is.

Biztos neked is van egy csomó jó emléked is gyerekkorodból, csak most ilyen pesszimista, szomorkodós hangulatban vagy.

Nyilván sokkal jobb, ha van az embernek testvére, de akkor tulajdonképpen az is szomorkodhatna, akinek csak egy-két testvér jutott, nem három vagy négy.

Próbálj a jó dolgokon nosztalgiázni, ne azon, ami nem volt jó. És közben döntsd el, hogy amikor majd neked gyereked lesz, legalább egy-két testvért is betervezel neki. ;-)

Az már a te bajod, hogy nem tudtad elfoglalni magad. Unokatesóm egyke, de állandóan szenved, hogy jaj, hogy unatkozik. Hát, basszus, lvass, stb, ne vergődj.

Nekem sincs tesóm - hálisten -, csomó előnnyel jár. Nem kellett osztozni, nem lettem ingyen szitter, és sokkal kreatívabb vagyok, mint jópár "testvéres".

MINDIG el tudtam magam foglalni (9 évesen már képregényeket rajzoltam, 12 éves korom óta pedig írok), olvasás, zene, rajz, játék, stb. és a barátaimat is úgy válogattam meg, hogy ne közösítsenek ki - hogy ez neked nem ment, az pech -, pedig mindenkinek volt testvére.

13 éves korom óta egyedül éltem lényegében - anya akkor halt meg -, de apával 18 éves koromig szoros volt a kapcsolatunk, találtunk minőségi időt beszélgetni. Akkor, 10 éve kb. hetente ha 10 perc, akkor sokat mondok (mostohaanya, és -gyerekek).

én ebből kifolyólag mindig is legalább két gyereket akartam. amit "teljesítettem" is. persze néha civakodnak de de nagyon sokat játszanak együtt is.

Nekem két testvérem van,és örülök hogy sokan vagyunk.

sajnálom hogy így kellett felnőnőd de a múlt ellen nem tehetsz semmit. igyekezz többet a barátaiddal lenni,és új élményeket szerezni