Úgy érzem, meg tudnám folytani a húgomat! Mit tehetnék?
Azzal kezdődött, hogy a legkissebb dologért is, (pl;nem akarok vele strandra menni) üvöltözni és sipákolni kezd és teljes erővel becsapja maga mögött a szobám ajtaját.
És ami a legrosszabbul érintett, hogy kölcsönkért tőlem egy jó könyvet, mert nem volt mit olvasnia, erre odaadtam neki a gyerekkori nagy kedvencem, amit a mai napig élvezettel olvasok újra. Mondtam neki, hogy mivel tudom, hogy nem szereti a könyvek levehető borítóját, elrakom magamnak és akkor csak a könyvet kapja meg, de nem, majd ő vigyáz rá. Mondom legyen. A könyvet sem kaptam vissza, olvasatlanul és elhányva találtam meg a szobájában a mocsokban a borítója nélkül (Ami hozzáteszem festőien gyönyörű volt, néha csak simogattam rajta a cikornyákat, szerelmes voltam abba a borítóba.). Kérdeztem, hogy hol van, de nem tudta megmondani, flegmult stb. Amikor nem volt otthon, átkutattam a szobáját anyával, de nem volt sehol. Egyszerűen eltűnt. Azóta az a könyv csak úgy a csúnya élénksárgaságában egyszerűen virít a könyvespolcomon, nekem meg a szívem facsarodik össze, ha csak ránézek. Tudom, hogy egyeseknek gyerekesnek és hisztisnek tűnök, de ez van, most is könnyes a szemem, ha rá gondolok. A gyerekkorom egy fontos darabja volt. Nem is szeretek már ránézni a könyvre így csupaszon és nagyon hiányzik. Gondolom könyvesboltban nem adnak csak borítót és másik példányban ha megvenném, már nem lenne ugyan az a könyv, ami minden nyaralásomra elkísért.
Az előbb is a fülembe visított a húgom valami pitiáner dolog miatt, azóta fáj. Ráadásul állandóan káromkodik, nem is szeretek igazán vele lenni, de mindig ő jön békülni.
Borzalmasan érzem magam, mit tehetnék, hogy jobb legyen?
Beszólásokat nem kérek, a kritikát kultúráltan megfogalmazva kérem közölni. Köszönöm!
Én 18/L, ő 16/L
Hát ha ilyen megértő vagy a húgoddal szemben, akkor te is tudod a megoldást. Lenyeled a békát, keresztet vetsz a borítódra (mint a nagyi porcelánjaira), és elnézed neki ezt a botlást.
[Amúgy nincs olyan, hogy szimpla trehányság, az csak kivetülése valaminek, de nem játszok pszichológust, mert téged nyilván nem érdekel a dolog miértje ilyen mélyen.]
Kedves utolsó: Pont ez az, hogy nem szeretném megint elnézni, mert ki tudja, mi fogja bánni legközelebb!
Egyépbként köszönöm, érdekel a psichológia, nagyon érdeklődő személyiség vagyok. :) Komolyan mondom, gondolkoztam rajta. De hidd el, arany élete van a húgomnak, egyszerűen nincs minek kivetülnie :D Most jött haza a Spanyol tengerpartokról, ahová nyaralni ment az iskolájával, mert ő egy magéngimnáziumba jár. Ott a tanárok is mások, ha baj van, megbeszélik és nem bevágják az intőt azt csókolom. Kirendelt psichológus hetente beszélget a gyerekekkel. Tele van barátokkal, komolyan, olyan pasija van, hogy csak lesek. 20 éves, szóval megbeszéltük, hogy óvatosan, de bízik bennem, mindent tudok ezekről.
Szóval nincs elnyomva a drága, nem kell belemagyarázni, hogy ő az áldozat :D
És a hanyagsága, a kamaszkora következménye, ebben biztos vagyok. Egyszerűen így éli meg. És takarítania sem kell, mert anya a nyaralása alatt kitakarított nála. (A borító továbbra sincs sehol, szerintem elhagyta.)
És mielőtt rámhúznád, hogy féltékeny vagyok, szeretném ha tudnád, hogy örülök az iskolai sikereinek. Hogy olyan közösségben van, ahol én nem lehettem. Mert ez van, neki bejött.
Én meg az egyetemen fogom magam csodásan érezni, mert szuper helyre megyek :D
Szóval nyugi, nincs minek kivetülnie. :)
Ismered-e azt a népi bölcsességet, hogy a kutya is jó dolgában vész meg?
A népi bölcsességeket nem véletlenül nevezzük bölcsességnek. :)
Ezzel mire célzol? :D
Komolyan, a népi bölcsességek nagy része mára már elavult, és a legtöbbje nem jelent túl sokat, csak menőn hangzik :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!