Mit tegyek hogy a férjem huga ne jöjen mindennap hozzánk?

"Megmondani nem mondhatjuk neki né ne gyere ennyit hozzánk"

Pedig ennek más módja nincs.

Egyrészt a fiad viselkedése teljesen normális. A lányomnál is volt egy ilyen korszak. Ha nem csak magunkban voltunk, "megkergült". És én nem léteztem. Egy idő után úgy döntöttem, inkább kihasználom ezt a helyzetet és pihentem :-)

Miért nem beszéltek vele? Normálisan, nem támadva. Kedves Marika, jó lenne ha ezentúl csak heti kétszer jönnél át, mit szólnál a keddhez és a szombathoz? Ha megbántódik, rendben.

Leülnék, és kedvesen megbeszélném vele, hogy a nagyon szeretjük, de jövőben nem fogunk mindennap ráérni vendéget fogadni. Majd szólunk neki telefonon, amikor alkalmas. Egy ideig most nem fogunk találkozni.

Javasolnám neki, hogy élje az életét, találkozzon a barátaival, szervezzen magának programokat.

A kisfiad meg úgy tekint ár, mint játszópajtására, és be akarja neki mutatni, hogy ő már milyen nagy fiú.

Ez a helyzet semmiképpen sem egészséges, mert nem lehettek soha együtt, hárman, intim családi körben.

Se nagyszülőknek, se más rokonnak nem szabad rátelepednie a família valamelyik családjára.

Akár rá is mehet a házasságotok, mert nem tudtok egy pillanatot sem együtt lenni, egymáshoz gyengédnek lenni, csak rátok tartozó bensőséges beszélgetéseket folytatni, melyek elegendhetetlenül szükségesek a harmonikus családi élethez. De akár a vitás kérdések megbeszéléséhez, meg főleg nincs szükség kívülálló jelenlétére, azokat csak ti, ketten, akár hárman tudjátok megbeszélni úgy, hogy fel tudjátok oldani a konfliktusokat.

A sógornőd buta, neveletlen, hogy nem veszi észre magát.

A férjednek már régen az értésére kellett volna adnia, hogy mindennap nem értek rá.

Talán akkor lesz erre alkalom, mikor elmész dolgozni, s a kicsit óvodába megy, akkor úgy is megváltozik az életrend.

Abban igazad van, hogy voltaképpen nem szerencsés, ha te mondod meg.

Ez a férjed feladata.

És ne azzal érveljen neki, hogy te nem örülsz, hogy mindennap nálatok van, mert akkor te leszel a boszorkány, az ellenség, hanem azzal, hogy szükségetek van arra, hogy legtöbbször hárman, együtt legyetek.

S hogy majd, amikor nektek is úgy hozza az élet, úgyis meghívjátok a család tagjait, őt is, vendégségbe.

Szerintem ezt alapvetően a férjednek kellene megbeszélnie vele - mégiscsak ők a testvérek.

De ha tényleg nem tesz alapvetően semmi rosszat, csak a személyiségéből fakadóan "túl sok", akkor biztosan meg fog bántódni. Szóval érdemes megfontolnotok minden szót, mert biztosan fárasztó és zavaró, egy alapvetően kedves, jószándékú rokon ritka kincs tud lenni manapság.

Annyit te is nyugodtan megtehetsz, hogy ha éppen zavar, akkor azt mondod neki, "ne haragudj, de MOST nagyon rosszkor jöttél" - és öt perc után kikíséred, főleg, ha amint kiolvasom a soraidból, nem szokott bejelentkezni. Ezen semmiképpen sem sértődhet meg, hacsak nem adod elő minden nap:S Ha meg mégis, az már tényleg legyen az ő baja.

Az, hogy megvár, ha nem vagytok otthon, tényleg beteges, nyilván nagyon magányos - ami persze nem mentség, csak magyarázat lehet.

A gyereked viselkedése meg nem egyedülálló, majd "elmúlik" a neveléssel, meg ha túl lesz az első dackorszakon:)

Eszembe jutott a Ház a sziklák alatt című film. Igaz, az nem ez a történet, sokkal drámaibb, de azt jól szemlélteti, hogy szeretetből, határtalan ragaszkodásból is hogy tönkre lehet tenni egy egymást nagyon szerető házaspár életét.

Voltaképpen együtt éltek anélkül, hogy ti, a férjeddel együtt ebbe beleegyeztetek volna.