Milyen érzések lennének benned ebben a helyzetben a testvéreddel szemben?

Kérdező, lehet, hogy kidolgoztad a beledet azért, hogy megteremtsd a saját egzisztenciádat, de ahogy itt viselkedsz, az nagyon nem szimpatikus.

Eleve csőbehúzós kérdést tettél fel. Semmit nem írsz arról, hogy te magad hogyan érzel (csak arról, hogy hogyan nem), hanem másokkal akarod kimondatni, ami valójában benned is van, és ezt csak akkor írnád le, ha végre azt írná valaki, amit vársz. Aki másfajta választ ír (amelyek egyébként a szó szerinti kérdésedre reális válaszok, hiszen az a kérdés, hogy ki hogyan érezne), azokat elküldöd a fenébe.

A sajnálat egy abszolút elfogadható válasz, hisz a tesód semmit sem tett azért, hogy felépítse a saját életét, minden az ölébe hullott. Lehet, hogy ez pillanatnyilag jó neki és örül, hogy nem kell semmiért megdolgoznia, de hosszú távon nem biztos, hogy hasznát veszi az élettapasztalat hiányának. Persze lehet, hogy leéli az életét így boldogan, de a mostani helyzete semmire sem garancia. Ha pedig egyszer szarban marad, pl. elválik, magára marad három gyerekkel, a szülők már idősek, a barátok lemorzsolódnak, mi a fenét fog csinálni munka, képzettség, gyakorlat nélkül? Míg ha veled történik ugyanez, te a korábbi tapasztalataidnak köszönhetően vélhetően sokkal jobban helytállnál, hisz amit eddig elértél, azt is a saját kitartásodnak és szorgalmadnak köszönheted.

Szóval nem azt jelenti a sajnálat, hogy "megvédik" a testvéredet.

Továbbá van, akinek kvázi elképzelhetetlen a tesód életformája (nekem is az lenne). Ha neki így összejött minden, legyen boldog, engem viszont más tesz boldoggá, nekem fontos, hogy dolgozzak és megteremtsem magam, amire szükségem van, karrierem legyen, önellátó legyek. Ha másnak más jön be, oké.

Nagyon ellenszenves, hogy nekiállsz itt minősíteni a válaszadókat, csak mert nem tetszik neked, amit írnak. Ha úgy ítéled meg, hogy nem érdemes velük vitázni, ne foglalkozz velük és kész.

néz. Én 13 éves koromtól nyaranta dolgozom, 18 tól folyamatosan.. tesóm tanulhatott, kapott lakást ajándékba, segítséget saját céghez... Én albérleteztem, güriztem, ott kellett hagyjam a sulit, mert nem volt annyi pénzem, hogy egyek is mellette... Van ilyen. De! én tisztában vagyok vele, hogy ha tesóm nem kap, nekem akkor se adtak volna. mert tök más hozzámn a hozzáállás. Evvan. Mi jó tesók maradtunk, mindig segítettük egymást. Mikor úgy alakult, hogy nincs hova mennem, tesómhoz mehettem, szerinte ez természetes, hogy neki van, segített akkor nekem.

Férjeméknél, szintén tesó kapott, ő nem. haha közös sors összehoz. De az ő tesója nem segitett neki, csak élvezte a kivételezett helyzetet. Férjem mégse kesereg rajta, hogy ő nem kapott, hanem élünk , építjük a saját életünk.

Szóval de irigy vagy. Ez van, hova születünk, miylenek a rokonok nem tehetünk róla. A saját életünkről viszont igen. Szóval ne avval foglalkozz, tesódnak mi van, attól nemhogy nem jutsz előrébb, hanem csak dobod ki a drága időd a kukába. Nem érdemes. törődj magaddal, és jobb lesz. nekem elhiheted.