Milyen érzések lennének benned ebben a helyzetben a testvéreddel szemben?

Mielött leirom a kérdést,azt szeretném elörebocsátani,hogy nem vagyok irigy!(tényleg nem!)egyszerüen csak érdekel,ki mit érezne,gondolna a helyemben....Én 18 éves koromban elköltöztem külföldre a jobb élet reményében,ahol születtem nincs munka,és nagyon rosszak az életkörülmények,kerestem magamnak egy jó állást,ami rengeteg megalázkodással járt,mert külföldön csak egy magyarnak tekintettek.A lényeg hogy 10 év után a férjemmel közösen épitettünk egy családi házat.Sokat tettünk érte én a családomtól emiatt 12 éve külön élek,messze,nem láthatják a szüleim az unokájukat stb..segitségem semmi.A testvérem otthon maradt,nem volt munkája,egy fillérje se,anyuék tartották el 35 éves koráig.Majd a társkeresön nagy nehezen ráakadt egy gazdag pasira,aki most éppen családi házat épit,és most szüli neki a 3.dik gyereket.A kérdésemet nem kell túlgondolni,gondolom érthetö,mire irányul a kérdés,én 12 éve egyedül éltem,meloztam,mint egy állat,neki pedig az ölébe hullik ugyanaz,de soha semmit nem tett érte.Anyuék is ott vannak neki a közelben, segitenek neki a gyereknevelésben,ott a dédi, a barátok stb..(most a családra és a régi barátokra gondolok akik pótolhatatlanok!)Érdekel ki hogyan gondolkodik erröl.Még egyszer nem vagyok irigy rá!!