Miért romlott meg a viszonyotok?

Én már évek óta nem beszélek a testvéremmel, pedig elötte nagyon jó volt a viszonyunk!. Sajnos tönkre tette a párkapcsolatom, és anyukámmal is megromlott a viszonyom miatta. Anyum mindenbe a nővéremet támogatta, és nem hitt nekem pedig bizonyítékom is volt arra, hogy mit tett ellenem. Nagyon rosszul érintett engem ez az egész,mert nehéz volt megállni hogy ne hivjam fel őket.Minden nap találkoztam velük mert egy faluban lakunk, de átnéztek rajtam. Azóta se beszéltem velük pedig most nagy szükségem lenne arra, hogy mellettem legyenek. Sajnos most derűlt ki hogy nagyon beteg vagyok,és egyedűl nehéz lelkileg megbirkózni a dolgokkal. De fel a fejjel majd idővel könnyebb lesz!!

Van egy 10 éves öcsém. Kb bármit csinál az jó pedíg az idő nagy részében a szobámban ül és kockul. Én még azért is le vagyok cseszve hogy miért akarok saját szobát, miért zavar hogy ottvan. Érezteti hogy jobb volt amíg nem laktam itthon de nem tudok még elköltözni. De nembis ez a legrosszabb. Ennek ellenére én mindenért le vagyok cseszve ő semmiért és még néha jön is nyálaskodni hogy adjak neki puszit na ez a szar. 21/L

Épp pár hete történt meg velem ez sajnos, és nagyon szomorú vagyok. Nem vagyok már fiatal, a húgom sem, és bár vele sosem volt könnyű kijönni,(érzékeny, sértődékeny alkat), az elmúlt években nagyon mély kapcsolatban voltunk, úgy éreztem sokat tudtunk tenni egymásért, beszélgetni az élet nagy kérdéseiről úgy ahogy szinte senki mással.Sokat segítettem is neki, akkor amikor lelkileg nagyon mélyen volt, mindig én voltam a kiegyensúlyozottabb. De tudom milyen ott lent lenni, és mélyen együttéreztem a fájdalmaival. Segíteni akartam mindig. Most megharagudott rám, mert adódott egy szituáció amire nemet mondtam, nem segítettem. Tulajdonképpen önvédelemből,mert van az a pont a segítségadásban, ahol úgy érzed hogy erre rámész idegileg, de lehet hogy a családod is (férjre, gyerekre gondolok), és ott meghúztam a határt. A két rossz közül a kisebbet választottam.Nagyon diplomatikusan próbáltam intézni, hogy ne legyen sértődés, de ennek ellenére engem okol minden bajáért.Fejemhez vágta, hogy pocsék testvér vagyok, és hogy milyen önzőn viselkedtem, szerinte csak anyagi okból. Pedig azt gondolnám, annál már jobban ismer, hogy ezt higgye. Egy ideig azt hittem, majd lecsillapodik, és belátja, hogy nincs igaza, de sajnos kitartónak tűnik a haragja. Most gyászolom ezt az egészet, mert azt hiszem végleg elveszett valami. Valami ami jó volt, és fontos. De akárhányszor gondolom újra, nem tudtam volna másképp dönteni. Egyébként más rokonokkal is ugyanez a dráma megtörtént már, másik tesónkkal is épp csak beszélőviszonyban van, csak hát valahogy azt hittem, már vagyunk olyan jóban hogy ez nem történhet meg. Én nem bántottam, most sem hogy letámadott. És tudom, hogy most is szüksége lenne egyéb segítségre is, de így nem fogok tudni segíteni semmiben.

Én már régóta nem beszéltem az öcsémmel. Nagyon megharagudott rám mert kiírtottam a klánunkat :(