20 év körüli fiúk el milyen a viszonyotok a szüleitekkel?

Kicsit nehezen tudják elfogadni, hogy felnőttünk a húgommal, de megértem őket. Én már két éve kollégista vagyok, idén már húgom is, így kissé üressé vált az életük.

Sokszor reflexből tanácsot adnak, de tiszteletben tartják, hogy ez már félig-meddig a saját életem, és nem sértődnek meg, ha mások az elképzeléseim, mint nekik. Viszont támogatnak, és szeretnék, hogy a lehető legjobban boldoguljak.

Ha röviden kellene jellemezni, akkor egészségesnek és kiegyensúlyozottnak nevezném.

Teljesen meg vagyok vele elégedve. Nincs különösebb probléma. 1-2 kisebb veszekedés volt, de az sem számottevő. (de ez szerintem kortól független előfordul, akár egy kisgyerekkel pl. csoki miatt :D)

Lényegében elég sok mindent meg tudok velük beszélni. Nehéz így leírni, hogy pontosan milyen, de barátinak és egyben szülőinek is nevezném :D Valahogy megvan mindkettő. Még a nálam régen megszokott viszony (családias) megmaradt, csak kissé átalakult.

Lehet mondani rájuk, hogy "fiatalosak", haladnak a korral, így teljesen jól kijövünk egymással.

Szeretem őket, ők is engem, tehát így szerencsére nincs ilyen téren problémám.