Nektek milyen a viszonyotok a szüleitekkel? Miért szeretitek őket?

Nem szeretem őket, elfogadom, hogy minden felnőtt ember úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja. Fáj amit gyerekkoromban át kellett élnem, de csak megerősített és megtanított arra, hogy mit ne csináljak a gyerekemmel.

Sokszor próbáltam megszakítani teljesen a kapcsolatot, nem ment nekünk. Viszont, ha gyerekem lesz alkoholszondával fogok szerintem hozzájuk vinni, nem kell azt látnia, amit nekem muszáj volt gyerekként.

Nekem jó velük a kapcsolatom. Anyát egyben barátnak is mondhatom, mindent meg lehet vele beszélni, és nagyon türelmes, megértő, remek anya. Minden vágyam hogy olyan anya lehessek majd, mint ő. :)

Apukám kicsit bonyolultabb személyiség, hozzá nem állok olyan közel, de rá is mindig lehet számítani, és hatalmas poénjai vannak az öregnek. :D

18/L

Szeretem őket, mert a szüleim, ők neveltek.

De ennyi.

Abszolút nem érdeklem őket. Anyukám néha felhív, hogy elmesélje, mi van vele, de engem nem kérdez meg. Ha én mesélek, képes a mondat közepén közbevágni hogy na örülök hogy beszéltünk és lerakja a telefont. Többször szóvá tettem, hogy rosszul esik, de azt mondja, attól még hogy az anyám, nem feltétlenül kell érdekelje, amit mesélek.

Apukámmal már több mint két hónapja nem beszéltünk. Nemrég írtam neki egy hosszú emailt, hogy ez és ez van velem (elég nagy változások történtek az életemben, szóval nem olyan szintű dolgokkal töltöttem ki, hogy "és kééépzeld, vacsorára töltött paprikát ettem"). És kérdeztem, hogy vele mi újság, érdekelne és hiányzik. Elolvasta, de válaszra nem méltatott.

Ez az érdektelenség eléggé megkeményített. Néha szomorkodom egy sort, főleg amikor látom, hogy másnak a szülei mennyire aktívan részt vesznek az életében, de ennyi. Most már egyre ritkábban próbálkozom náluk, tíz éve ez megy, nem valószínű hogy változik.

Nagyon jó. Még velük élek, szeretem őket, úgymond a "barátaim" is egyben, ha lehet ilyet mondani.

Úgy gondolom, hogy jól neveltek, és megkaptam mindent, ami kell egy tartalmas, szép gyerekkorhoz (és nem anyagiakra gondolok!) Közös az érdeklődésünk, a gondolkodásunk, az értékrendünk. Kisebb konfliktusok persze adódnak, de hát hol nem? Szerencsés vagyok, sokszor megdöbbentő, amit itt olvasok, hogy milyen viszonyok uralkodnak egyes családokban...

19/L

Szeretem a szüleimet! Nem csak azért mert ők neveltek fel, jó emberek, mindig mellettem álltak.

Persze vannak veszekedések köztünk, mint szinte minden hol.

Sajnos már nem élnek, de szeretem és tisztelem őket. Embert neveltek belőlem, megtanítottak viselkdeni, küzdeni, a kudarc után talpraállni. Segítettek, hogy el tudjak az életemben egy úton indulni.

21/L