Milyen viszonyban vagytok szüleitekkel? Melyikőjükhöz álltok közelebb?

Apám meghalt évekkel ezelőtt, de akkor sem volt jó a iszonyunk, féltem tőle, amikor ivott, agresszív volt. A szemem láttára verte meg anyám, a saját anyját és engem is ütött meg többször, semmilyen indokkal, okozott fájdalmat. Az utolsó egy évében nem is láttam. A sors fintora, ha most lenne, le tudná állítani anyámat, tudna lelkileg segíteni, mert amúgy intelligens ember volt, akinek túl sok rossz kijutott az életében.

Anyával azóta rossz a viszonyom, hogy kezdek felnőni, nem akar engedni. Túl büszke a bocsánatkéréshez, a belátott hibáit besöpri a szőnyeg alá. Rúgott már ki otthonról, mert megkértem, hogy másik időpontban menjünk falvédőt intézni a szobámba. Aztán persze lemondta a szobám felújítását és a későbbi alkalommal sem segített. Én fizettem az egészet, egy százasomba belekerült. Amúgy is mindent magamnak veszek, nemrég volt szalagavatóm, neki egy fillérjébe nem került, mamám segített. Aztán nyáron kitiltotta tőlünk a páromat, akivel akkor már egy éve együtt voltam. Előtte kedvelte, aztán ez egyik hülye ismerőse miatt, mintha elvágták volna.

Mostanában, hogy elkerüljük a konfliktusokat, nem is nagyon beszélünk. Csak ülök a szobámban, tanulok, elvagyok. Semmit nem tud rólam, és nem veszi észre, hogy elvesztett. A nagymamám és párom okolja. 18L

Mikor még velük éltem sűrjen voltak konfliktusaink, de különösebb problémánk nem volt egymással.

Most, hogy párommal élek, sokat változott a kapcsolatunk, talán betudható a távolságnak is. Ha találkozunk akkor pedig örülünk, hogy találkoztunk, már nem vitatkozunk.

Jo a viszonyunk.

Mindkettejukkel mas es mas, nem tudnam egyikukre sem az mondani, hogy vele jobb.

Apuval is sok programot csinalunk egyutt, mar amennyi az ido engedi, anyukammal meg szinte baratno a viszony.

Nem elek mar otthon vek ota...

26/N