Lányok, milyen a viszonyotok egy elutasított fiú felé?

Nálam eddig úgy volt hogy ha én utasítottam vissza valakit akkor (kulturált stílusban):

- egyik srác letiltott fb-on, törölte a számomat, ha meglátott valahol akkor nem köszönt, de ezek előtt még kifejtette a véleményét rólam nem éppen szép szavakkal; tudtam hogy csak a sértődöttség miatt, és rosszul esett neki, így mivel ő megszakított minden kapcsolatot velem, nem volt választásom, el kellett fogadnom a helyzetet

kb egy évre rá bejelölt újra, köszönünk egymásnak, ebből tudom hogy már túl van rajtam és örülök is ennek, bár amúgy nem szoktunk beszélgetni csak úgy

- egy másik srácnál meg úgy volt, hogy megsértődött és elkezdett lelkizni, hogy ő nem kell senkinek, és hogy mindig ez van ha valaki tetszik neki akkor elküldik őt.. majd sértődötten elment, és kijelentette hogy tünjek el, hagyjam magára. De nagyon rossz érzés volt így látni őt, ebben a lelki állapotban, így nem hagyhattam magára. Persze nem akarta hogy ott maradjak, de beszélgettünk, megértette hogy én miért nem akarok vele lenni (aminek nem ő volt az oka, mint ahogy azt gondolta amúgy), így könnyebb volt neki elfogadni a helyzetet, csak azután váltunk el. Sokáig vele is megszűnt minden kapcsolat, de egy idő után megkeresett és szoktunk beszélgetni, jóba vagyunk.

- harmadik eset: ugyanúgy jóba vagyunk, semmi olyan mint az előzőekben

- negyedik eset: kínos volt utána vele találkozni, de nem kerülhettem el, mert egyetemei csoporttársam és rettenetesen jóba voltunk így még kínosabb volt. Csak ültünk egymás mellett némán. Pár napig ez volt, majd elölről kezdtünk mindent. Mint amikor megismertük egymást. Eleinte csak általános könnyed témákról beszéltünk. De megint hamar egymásra hangolódtunk, amit megint félreértett. És megint az volt hogy feszült volt köztünk a levegő, de ugyanúgy nap mint nap láttuk egymást. És kb fél év kellett hogy helyrejöjjön minden. De ehhez az is kellett hogy emberileg nagyon ismerjük a másikat és még ilyen helyzetekben is tudtunk bízni a másikban, hogy nem árul el, nem beszél ki másokkal, mert ez a kettőnk ügye.

Most úgy néz ki, hogy megint alakul valami, és rájöttem hogy tiszta idióta voltam, hogy ennyiszer megbántottam és ő mégis kitartott mellettem és újra közel engedett magához. Azt hiszem most járni is fogunk. Bár ha most ő kosarazna ki, azt is megérteném részéről.

Két dolgon múlik, hogy hogyan alakulnak a dolgok egy visszautasítás után, az emberi jellem és a kettejük közötti kapcsolat mélysége. Ha valaki kulturáltan közöl valamit, abból csak ideig-óráig van harag, amíg tartanak az érzések, de utána újra jóba tudnak lenni majd.

Egyébként mikor engem kosaraztak ki, én automatikusan kerültem az illetőt, nekem volt kínos a dolog. Szóval szerintem jobb ilyenkor a távolságtartás. Ha 2 embernek dolga van együtt még, akkor úgyis megtalálják majd egymást később is.

23N