Meggyűlölt a bátyám, egyre rosszabb a helyzet. Szerintetek még rendbe lehet hozni? +Egy lányt szeretünk

24 éves vagyok a bátyám 27. Még kisgyerekként nagyon jóban voltunk, talán azért is mert a szüleink szinte mindig balhéztak. Apám argresszív volt, anyám meg nem mert szólni. Nagyon sokat kaptunk az apánktól, főleg én mert gyöngébb tanuló voltam, és én visszabeszéltem neki, megvédtem anyámat (legalábbis próbáltam) meg ilyenek. Apám természetét örököltem, szóval én nagyon nehezen tudtam vele egy légtérben lenni. 19 voltam, megint balhéztunk és akkor majdnem megütöttem őt, aztán inkább elköltöztem és csak látogatóba mentem néha. A tesóm fősulira járt, nagyon jó melója volt, egy csodálatos barátnője.

Én is elkezdtem melózni, és hát úgy fokozatosan a testvérem elhidegült tőlem. Aztán már odáig fajult, hogy minden beszélgetésünk veszekedés lett. Megszámolni se tudom hányszor verekedtünk össze felnőtt létünkre. Mindig jött a hülyeségeivel, hogy miattam váltak el a szüleink, mert nem tudtam a pofámat tartani meg ilyenek. Mintha ez a mi dolgunk lenne. Megérteném ha egy kisgyerekről lenne szó aki nem bírja elviselni a szülei válását, de egy felnőtt emberről beszélünk, aki egész életében látta, hogy a szüleink között nagyon rossz a viszony. A sok veszekedés ellenére azért én azt gondoltam, hogy ez majd átmegy rajta és kibékülünk, de csak mégrosszabb lett. Simán szarba kevert engem azért, hogy neki jó legyen, nem volt rám tekintettel. És ezután meg már énsem voltam. Nem hívtam nem írtam neki, nem kerestem, nem érdekelt.

Aztán történt egy olyan dolog, hogy felhívott a barátnője, (akit kb 11 éves korom óta ismerek, és nagyon jóban voltunk mindig is) hogy nem tudnék e neki valami melót találni, a cégnél ahol én dolgozom. Sikerült egy egyszerű melót találni, el is kezdett dolgozni. A testvérem ezt sem nézte jó szemmel, addig nyaggatta amíg a csaj kénytelen volt más melót keresni. Elkezdett jönni a hülye féltékeny dumájával, hogy tudja, hogy a lány mindig is vonzódott hozzám meg az ilyen hülyeségek.

Holott én voltam az, aki azonnal lemondtam a lányról mikor megtudtam hogy neki is tetszik. Őszintén szólva bánom is, mert durván odavoltam a lányért. Semmi jelét nem mutattam soha annak, hogy szerelmes lennék a lányba. Inkább kerültem. De ezek szerint észrevette és ezért kezdett utálni. Vagy már nem is tudom miért. Sose mondta meg, hogy miért kezdett gyűlölni.

6 hónapja szakított vele a lány, rá 3 hétre neki lett egy új baránője. A volt barátnője meg mindig találkozni szeretne én meg hát nem nagyon szeretnék mert azért elég hosszú ideig voltam oda érte és félek hogy összekavarná a fejemet, aztán még nagyobb lenne a gyűlölködés. Én nem tudom mit csináljak. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy kibéküljek vele. Ti mit tennétek?