Egyre rosszabb, mar sose fog valtozni a helyzet?

Ez hosszu lesz.

Nyar elejen elmentem egyik osztalytarsamhoz es nala aludtam. Nem mondtam anyanak hogy benezunk egy haverunk lakasara (aki fiu, de hatan voltunk), masnap elmentunk egy masik varosba, azt előre nem tudtam. Anyaek megtudtak, iszonyuan kiakadtak, mert nem ismerték az újabb baratokat es azonnal haza kellett mennem. Megkaptam, hogy folyton hazudok, ki tudja mit csinaltam a lakasan, nem azert tanittatnak, hogy 'aljaneppel' legyek, akik at fognak verni . tudom, hogy aggodnak ertem. Ahogy azt is, hogy lehet naiv vagyok meg, de pont nem arrol vagyok hires, hogy mindenbe belemegyek... Raadasul amennyire megismertem oket jofejek, es szo se volt semmi 'extrarol', nagyon segitokeszek. Anyaek elolvastak az osszes uzenetemet, onnan szemezgettek es mindent mondtak. Nagyon rosszul ereztem magam,hogy rohognek, szanakoznak azon, amit irtam. Letiltottak a telefonomrol es kitoroltettek az ismeroseimet. Iszonyuan kiakadtam, nagy szam van, elmondtam, mennyire szemetsegnek erzem hogy emiatt eltiltottak toluk stb. Tudom, hogy jot akartak. De nem gondoltam volna hogy szerintuk abbahagyom a tanulast, mert veluk logok...

A masik tema a fiuk. Nem colt meg baratom, rengeteg lehetoseg adodott, de mindenkit elkuldtem, mert nem ereztem azt, hogy hosszutavon is mukodne. Es volt valaki akit szerettem volna megismerni, dw elkezdtek szidni hogy biztos futok utana meg amugy is az a srac egy idiota stb. Azota folyton ellenoriz. En meg mar nem beszelek senkivel semmit. Es azt vettem észre magamon hogy kozombos vagyok minden irant. Nincs kedvem semmihez.

Azert irtam ki, mert nem tudom megoldani. Mar sokszor kertem bocsanatot es sokszor beszeltuk meg. De veszem a celzasokat es mindig osszeveszunk anyaekkal.

16/l