Tényleg én vagyok a bunkó, hogy ezt mondtam?

A húgommal különböztünk össze, és most vérig van sértve, tönkretette a karácsonyt, egyfolytában hívogatja a rokonokat, hogy az én bunkóságomról panaszkodjon nekik.

Sajnos muszáj hosszabban kifejteni az előzményeket, hogy érthető legyen.

Húgom nagyon fiatalon összejött a férjével, 17 évesen terhes lett, elköltözött otthonról, összeházasodtak, a sulit sem fejezte be (azóta sem). Ennek lassan 12 éve. 3 évre rá megszületett a második gyerek is. És 2 éve a 3. is.

Nem mondom, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, de ezek a konfliktusok (főleg a szüleim és a húgom közt) szépen lassan csökkentek.

A férje segédmunkás, ő nem dolgozik, az anyósa lakásán élnek 12 éve, egy szobában a gyerekekkel. (Anyósa is velük lakik, csak ő külön szobában.)

Nekem is van azóta saját családom, szintén 3 gyerek. Amikor a kicsi megszületett testvéreméknél mindent mi adtunk nekik, a kiságytól kezdve, a babakocsin át, az utolsó ruhácskáig. Ami nem volt meg, vagy nem volt elég, azt is szüleim, vagy mi vettük meg, mert ő már mindent eladott. (hozzáteszem egy darab kisruhát, vagy egy csomag pelenkát nem kaptunk tőlük, amikor az enyémek születtek, mert ők szegények, így is alig élnek meg)

Nagyon kevés pénzből élnek, nem is sajnáltam tőlük semmit, hiszen nekünk már úgysem kellenek. A mai napig támogatjuk őket, mert 140-150 ezer forintból élnek 6-an. Több a bevételük, de tesóm férje csak 40-60 ezret rak a családi kasszába, a maradék 100-at isten tudja mire, de elkölti. Rengeteg élelmiszert vásárolunk nekik, hogy legalább a gyerekek rendesen egyenek, anyuék veszik a ruhákat a gyerekekre.

Erre húgom férje kitalálta, hogy ők vállalnak még egy 4. gyereket is. Mindenki szurkoljon, hogy most végre fiú legyen.

Na erre mondtam én azt, hogy az ő dolguk, hogyan cseszik el az életüket, de ha összehoznak még egy gyereket, én onnantól fogva egy darab zsemlét nem vásárolok nekik, egy forintot nem adok "kölcsön" (ilyen soha viszont nem látott kölcsönpénzekre gondoljatok), mert nem azért dolgozom, hogy ők sorban szüljék a gyerekeket egy lukba, akiket aztán a szüleim, meg mi tartunk el.

Nyers voltam, tudom, de nem látok más megoldást, minthogy elzárom a pénzcsapot feléjük, mert felelőtlenek. Most én vagyok az utolsó bunkó, aki irigykedik, mert nem lehet több gyereke (3 császár után nem vállalnék be akkor sem egy 4.-et ha szerettem volna, de nem szeretnénk természetesen.), és most tőlük is el akarom venni az álmukat. Mármint azzal, hogy nem pénzelem őket tovább, ha csinálnak egy negyedik gyereket is.

Nem bánom, hogy ezt mondtam, és tartom is magam ahhoz, ami elhangzott, nem ez a kérdés. De tényleg akkora szemétség ezt így a képükbe mondani? Ti mit mondtatok volna a helyemben?