Ha tele lennél pénzzel, de úgy istenigazából, akkor a kölcsönadott pénzt mindenáron vissza kérnéd a testvéredtől?

"ha egy ilyen szükséges segítséget csak úgy jó szándékból megadna"

Megadta. Nem maradtál fűtés nélkül, nem fizetsz kamatot a kölcsönödre és olyan ütemben törlesztesz, ami még viselhető a számodra. Ha ez szerinted nem segítség, akkor ezt sem érdemelted volna meg.

Vedd úgy, hogy ajándék az a sok kamat, amit nem kell kifizetned, ha banktól kértél volna.

Ha kölcsönben állapodtatok meg, ne várd, hogy elengedje.

Mi a keresztfiamnak adtunk nagyobb összeget kölcsön, (fiatal, motorra kellett), és bizony lepapíroztuk, hogy biztos ne járjunk rosszul.

Sajnos azt látom, hogy amikor "csak" 10-30 ezret adunk - papír nélkül - azt sokszor elfelejti a család, vagy elvárja, hogy mi felejtsük el.

Csupa önellentmondás amit mondasz kérdező. :D

Azt mondod hogy nem vagy irigy, nem panaszkodsz...közben folyamatosan rosszindulatú megnyilvánulásokat teszel a testvéredre.

Azt mondod ne menjünk át személyeskedésbe...a következő hozzászólásodban meg célirányosan engem fikázol, és azzal kezded hogy "ne magamból induljak ki" :D

"A kérdést pedig olvad el még egyszer figyelmesen, sehol nem írtam azt, hogy én nem akarom vissza fizetni, ilyeneket ne képzelj be magadnak."

Azért egy kis rosszindulatú odaszúrás itt is kellett a végére :D Amúgy meg azt írtad "valahol vártam hogy a karácsony alkalmával eltekint a maradéktól"...magyarul nem akarod visszafizetni.

"És irigy sem vagyok, azt is leírtam, és nem 15 ezres ajándékról volt szó, hanem 8-10 ezer forintosról.

Nagyon felületesen olvasol."

Jó akkor nem 15 hanem csak 8 ezer...ha 15 ezer lenne, akkor is az lenne a bajod, hogy miért nem karib (és nem karibb) tengeri utazás.

Tipikus álszent embernek tűnsz, aki próbálja leplezni a rosszindulatot, csak nem jön neki össze. Bár továbbra is azt mondom, gyanúsan kamunak tűnik az egész kérdés.

1. A kölcsönt vissza kell fizetni.

2. Nem a te dolgod megítélni, mennyire "morzsa" neki ez a pénz.

Amúgy nem, ha tényleg nagyon sok pénzem lenne, akkor nem várnám el a testvéremtől, hogy visszafizesse (de örülnék, ha megtenné, mert ezzel azt jelezné nekem, hogy becsüli a munkámat, amivel ÉN megkerestem azt a pénzt) De ha kölcsönben (és nem ajándékban) állapodtunk meg, mégis látnám rajta, hogy húzódozik visszafizetni, legközelebb már kölcsönt sem adnék neki szívesen...

Ilyen kérdéseknél a szerényebb lehetőségekkel bíró testvér miért nem tér ki soha arra, hogyan alakult a testvéri viszony a sikeressé vált testvérrel gyerekkortól kezdve?

Mert az, hogy adnék-e ajándékba vagy kölcsönbe pénzt a testvéremnek, alapvetően függ attól, hogy milyen viszonyban éltük le életünk első 20-25 évét, és azután, hogy különváltak az útjaink, milyenné vált a kapcsolatunk...

Csupán a vérrokonságra alapozni elég meredek számomra...

jézusom, elképedek a válaszokon... ezért tartunk. Egyesek a saját sz*rukat megennék, hogy nekik legyen igazuk, majd ők jól megmondják a tutit...

Mondjuk azért megnézném a szószólókat, hogy állna a szájuk a kérdező helyében.

Plusz nem azt írta, hogy nem akarja kifizetni. Nem ártana megtanulni értelmezni.

Kérdező, megértelek, nekem is fura lenne, de ezek után biztosan egy szál cigit vagy vacsorameghívást sem fogadnék el. Ha ennyire kell neki a pénze, és fontosabb, mint a testvére, rám ugyan 5ft-ot se költsön. Fizesd ki szép csendben, aztán te is úgy állj a dolgokhoz, ahogy ő. Itt nem a pénzről van szó elsősorban, hanem a testvéri-emberi kapcsolatról.