Mit lehetne csinálni ilyen testvérrel? Borzasztóan hanyag, rendetlen.25 éves. Reménytelen?

nem a te feladatod lenne, ha a szüleidé

nekik kell ultimátumot adni: tanul v dolgozik, de addig is ha ő van otthon, ő takarít

helyedben nem csinálnék semmit. szobád zárd, magadra moss, szobád takaríts és pattanj meg amint lehet

"Szülők nem szólnak semmit, ők feladták."

Ha a szüleid úgy gondolják, hogy ez rendben van egy 25 éves férfitól/nőtől, akkor neked szerintem kb. annyi a valódi mozgástered, hogy igyekszel minél előbb önállósodni, saját lábra állni és megteremteni az anyagi feltételeit annak, hogy el tudj költözni egy albérletbe akár egyedül, akár mással v. másokkal.

Addig meg esetleg annyit tudsz tenni, hogy a saját lakrészedet takarítod, tartod rendben (feltéve, hogy nem közös szobán osztoztok), illetve magad után - és adott esetben a szüleid után - mosogatsz, a tesód után nem.

A szüleid meg majd előbb-utóbb eldöntik, hogy meddig kívánnak asszisztálni ehhez az életmódhoz és ehhez a hozzáálláshoz a felnőtt gyerekük esetében. Ha ez nekik is megfelel meg a tesódnak is, akkor elképzelhető, hogy akár 10 év múlva is így fognak élni.

Te próbáld a saját életedet élni, a saját jövődet építeni.

Üdv a klubban.

A 28 éves bátyám ilyen. Nem dolgozik, de elvárja, hogy kinyalják a sggét. A 60 éves édesanyánk mos-főz-takarít rá, miután este hazaérkezett a munkából.

Egy végtelenül pofátlan és undorító ember.

Ezek az "élősködők" nem változnak, amíg biztosítva van a kényelmük. Én egy idő után közöltem, hogy segítek a ház körül, ha haza látogatok, de nem vagyok hajlandó kiszolgálni egy embert, akivel nem is beszélek, csak mert a testvérem. Megszakad a szívem édesanyámért, és másban segítek neki, de ez nem járja, hogy egy életképes 25-28 éves ember másokat cselédnek degradálva élje a világát.

Abba gondolj bele,hogy ha szüleid nem lesznek, "rád fog járni" és akkor is elvárja majd, ha most nem változtatsz. Akarod te még 20 év múlva is ezt a terhet cipelni?

6.

Mert sajnálja. És mert most már inkább homokba dugja a fejét, próbált vele elvileg beszélni, könyörgött neki.

Bátyámon néha látszott próbálkozás, hogy mintha kezdené magát összeszedni, de most már ott tart, hogy még a maradékos tányért is az asztalon hagyja, vagy elküldi anyámat különböző dolgokért (munka után), ha meg nem azt hozza, amit kért, ingerült hisztit csap.

Vagy például: anyám lapátolja el a havat (ha nem vagyok otthon), miközben tesó bent ül a lakásban, és játszik.

Én ezzel mér nem tudok mit kezdeni. Nem lakom ott, nem tudok mindig rászólni testvéremre, hogy azért mérlegelje már, hogy a fáradt, beteg, egész nap dolgozó, hatvanéves édesanyánkat "csicskáztatja". Egyszerűen nem érdekli. Egy köszönömöt képtelen kinyögni.

De nem lehet mindent a szülőkre sem fogni, 25-28 évesen az embernek legyen már annyi rálátása a dolgokra, hogy másoknak okoz nehézséget, meg magának is a későbbiekben.

Elnézést az offért.

igen két emberen múlik

de én szülőnként biztos seggberúgnám

vagy tanul vagy dolgozik, és otthon mindenből kiveszi a részét, kap 1 hónapot, ha nem tetszik a rendszer, van albérlet

# 8

Most már csak ez használna, ja, egy alapos seggberúgás. Mindkettejük érdekében.