Na de mi van akkor, ha nem fogadják el a bocsánatkérést?
Sziasztok!
A történet a következő: a testvérem és a felesége az ország másik részében laknak, de elég sűrűn lejárnak ide a családhoz vidékre (én, nagyszülők, szülők). Ilyenkor nálam szállnak meg, én egyedül élek egy belvárosi lakásban. Általában a látogatásaik ütköznek valamilyen programommal, de azokat le szoktam mondani. Volt, hogy az egész lakást a rendelkezésükre bocsátottam, és én addig a szüleimhez mentem, ahol amúgy is szükség volt rám, vagy barátoknál laktam. Ez részben buli, részben szükség.
Az utóbbi időben nem alakultak jól a dolgaim sem a munkában, sem a magánéletben. Magam alatt voltam, barátokat hívtam hétvégére, és ekkor jutott a fülembe mindenféle kerülőúton, hogy a tesómék ismét jönnek. (Korábban már többször kértem őket, hogy velem közöljék ezt először, de ez máig egyszer sem történt meg).
Ilyenkor elvileg törlődnek a programjaim, ezt viszont ezúttal csak részben akartam feláldozni, szükségem volt némi lelki fröccsre, így az a fergeteges ötletem támadt, hogy megkérem őket, a tervezettel eltérően fél nappal kevesebbet maradjanak (hétfő reggel helyett vasárnap estig), így marad egy estém, amit úgy töltök el, ahogy terveztem.
Erre borult a bili, a tesóm hisztit rendezett. Nagy sértődötten levonultak, és a szüleimnél szálltak meg, akiknek a háza erre amúgy kvázi alkalmatlan. De tűrték, mert meg voltak sértve.
Én eléjük álltam, megmagyaráztam, mi zajlik most velem, és miért gondoltam ezt jó ötletnek, valamint elnézést kértem.
Amit a kedves tesómtól kaptam vissza, nem részletezem. Lehordott minden bunkónak, állította, hogy hátrányomra változtam és kijelentette, hogy soha többé nem jönnek hozzám, ha ez így nekem jobb. Hiába kértem bocsánatot és mondtam el megint a dolog másik oldalát, oda fajult a beszélgetés, hogy a tesóm azt állította, úgy érzik a feleségével, hogy nem fogadom el a házasságukat, stb.
Ez egyetlen fészen elküldött fél mondatnyi kérdés után nekem elég merésznek tűnik. Még ha bunkó is voltam, állok elébe, de szívből bocsánatot kértem, és közöltem, szívesen látom őket, átmeneti zárlaton voltam...
Na ők nem voltak humoruknál, de azóta eltelt pár hét. Neten tartjuk a kapcsolatot, a kedélyek lenyugodni látszottak. Ezen a hétvégén ismét jönnek. Valamelyik este még megjegyeztem valami kapcsán, hogy épp mosom az ágyneműjüket, készülök. Semmi különös reakció. Ma tudom meg, hogy továbbra is a szüleimhez terveznek járni. tehát a dolog nem simult el...
Namost a gondom nekem ezzel az, hogy tulajdonképp nincs megbocsájtva a dolog, és ez a csökönyösség a részükről éket fog verni közénk. Én okoztam ugyan ezt az átgondolatlanságommal, de nem igaz, hogy két harmincas ember nem képes ezen túllépni.
Állítják, hogy nincs bennük harag, de ennek ellenére mégsem nyújtanak békejobbot, én ezt így látom.
Ti mit gondoltok? A tesóm fújja túl nagyra a lufit, vagy tényleg ennyire vérlázító volt a kérésem? Akkora sértés ez, hogy egy őszinte bocsánat és minden esdeklés sem teszi helyre?
(Mielőtt pár troll betalálna, közlöm, hogy tudatában vagyok annak, hogy ennél másoknak sokkal nagyobb bajaik vannak, de nekem most ez a problémám, és külső szempontokra van szükségem, hogy ezt megítéljem).
Téged érzelmileg zsarolnak -főleg a szüleid-de a testvéred is.
Ha nem azt teszed amit ők szeretnének, akkor olyan helyzetbe hoznak, hogy te érezd rosszul magad.
Most azért nem hozzád mennek, mert tudják, hogy neked most lelkiismeret furdalásod van és rosszul fogod magad érezni.
Ezzel elérik, hogy még te fogsz majd könyörögni, hogy odaadhasd a lakásodat.
Jó lenne ha mindenki tudomásul venné a családban, hogy te teszel szívességet és ők ezért hálával tartoznak neked.
Ne haragudj, hogy ez írom, de ne legyél már ennyire nyuszi!
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de azt igen, hogy a szüleid miatt pitizel, és ők sosem álltak melléd, és mindent eltűrtek a ettsvéredtől.
Nos, akkor így jártál, az egyetlen megoldás az volna, hogy keresetlen szavakkal elküldöd a tesót a búsba, de ha majmot akarsz csinálni magadból, hát istenem, jogod van hozzá. De akkor ne rinyálj.
Nagyot hibáztál! Mégpedig azzal, hogy hagytad, hogy ennyire megalázzanak!
De természetesen ez a múlt, ezen nem lehet változtatni. A jövőre tanácsolnék Neked néhány dolgot. Munkámból kifolyólag ismerem az emberi természetet és a Te és az ő viszonyotokból adódó helyzetekkel már rengeteg alkalommal találkoztam. Tehát először fontos, hogyne keresd sehogy a tesódat, sem telefonon, sem fészbúkon, sem személyesen! Ha fontos vagy neki, és nem csak egy szállásadónak tart, akkor keresni fog. Ha pedig csak egy olyannak tartott, akinél meg lehet szállni ingyen, akkor soha a büdös életben nem fog keresni. Az utóbbit tartom valószínűnek. Abban is biztos vagyok, hogy eddig minden alkalommal Te kerested őket, ők csak akkor jelentkeztek (ha éppen nem a huszadik kommunikációs csatornán tudtad meg, hogy menni készülnek hozzád), amikor nálad akartak megszállni. Ugye igazam van?
Nálad akarnak megszállni, de neked nem mondják el, mástól tudod meg. Gondolj bele, hogy ehhez a másiknak milyen óriási szintű semmibe nézése kell, hogy még azt sem közlöm vele, hogy „nálad alszom ma este a pereputtyommal együtt, majd úgyis megtudod a Joli nénitől, de az sem baj ha nem, úgyis kiszolgálod az igényeinket”.
Most igazából nála van a labda, mivel azt hiszi, sőt, nem csak hiszi, hanem az önteltségétől elvakultan meg van róla győződve, hogy neki van igaza. És azzal csak ártasz magadnak, hogy folyamatosan kedveskedsz nekik.
Ha ezen az úton maradsz, akkor így még inkább alárendelt szerepbe fogsz kerülni, mert annyira sóvárogsz a bocsánatukért és hidd el, ezt ő is pontosan látja és tudja is. Ebben az esetben pedig nemsokára pedig fog kérni egy eddigieknél sokkal nagyobb szívességet ezt kihasználva, és te ezt teljesíteni fogod, mert vágysz a bocsánatukra. Ő pedig röhögni fog a markába. Ezt ne tedd!
Ő nem a testvéred. Egy testvérnek fontos a másik. Valaki fentebb írta, hogy csak egy szállásadó vagy számára aki kiszolgálja az igényeit. Ne sértődj meg, de egy SENKI vagy a szemében!
Nagyon jó lenne a testvérednek egy sokkterápia! Vagyis az, hogy szembesüljön saját magával.
A helyedben mindenképpen belinkelném neki ezt a kérdést, talán kicsit elgondolkodna azon, hogy nem ő az univerzum közepe.
Számodra kitartást kívánok, és SOHA ne hagyd, hogy bárki eltiporjon!
Köszönöm mindenkinek!
22-es: rinyálásról szerintem szó sincs, tanácsra volt szükségem, kaptam is. Köszi egyébként.
23-as: külön köszönöm, igazad van, és valószínűleg megmutatom neki a kérdést.
"valószínűleg megmutatom neki a kérdést"
Ne kérdést mutogass neki, hanem az önálló véleményed írd le...
Ha tudsz angolul, nekem tetszett ez a történet:
Ez a srác szerintem egész jól kezelte, hogy megpróbálták kihasználni, és kitört a harmadik világháború, csak mert nem sikerült.
Köszönöm!
Komment Huszár: az önálló véleményemet már ismeri, szám szerint négyszer mondtam el neki. Ezért gondolom, hogy mások véleménye ráébresztené erre-arra.
Köszi a történetet is! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!