Na de mi van akkor, ha nem fogadják el a bocsánatkérést?
Sziasztok!
A történet a következő: a testvérem és a felesége az ország másik részében laknak, de elég sűrűn lejárnak ide a családhoz vidékre (én, nagyszülők, szülők). Ilyenkor nálam szállnak meg, én egyedül élek egy belvárosi lakásban. Általában a látogatásaik ütköznek valamilyen programommal, de azokat le szoktam mondani. Volt, hogy az egész lakást a rendelkezésükre bocsátottam, és én addig a szüleimhez mentem, ahol amúgy is szükség volt rám, vagy barátoknál laktam. Ez részben buli, részben szükség.
Az utóbbi időben nem alakultak jól a dolgaim sem a munkában, sem a magánéletben. Magam alatt voltam, barátokat hívtam hétvégére, és ekkor jutott a fülembe mindenféle kerülőúton, hogy a tesómék ismét jönnek. (Korábban már többször kértem őket, hogy velem közöljék ezt először, de ez máig egyszer sem történt meg).
Ilyenkor elvileg törlődnek a programjaim, ezt viszont ezúttal csak részben akartam feláldozni, szükségem volt némi lelki fröccsre, így az a fergeteges ötletem támadt, hogy megkérem őket, a tervezettel eltérően fél nappal kevesebbet maradjanak (hétfő reggel helyett vasárnap estig), így marad egy estém, amit úgy töltök el, ahogy terveztem.
Erre borult a bili, a tesóm hisztit rendezett. Nagy sértődötten levonultak, és a szüleimnél szálltak meg, akiknek a háza erre amúgy kvázi alkalmatlan. De tűrték, mert meg voltak sértve.
Én eléjük álltam, megmagyaráztam, mi zajlik most velem, és miért gondoltam ezt jó ötletnek, valamint elnézést kértem.
Amit a kedves tesómtól kaptam vissza, nem részletezem. Lehordott minden bunkónak, állította, hogy hátrányomra változtam és kijelentette, hogy soha többé nem jönnek hozzám, ha ez így nekem jobb. Hiába kértem bocsánatot és mondtam el megint a dolog másik oldalát, oda fajult a beszélgetés, hogy a tesóm azt állította, úgy érzik a feleségével, hogy nem fogadom el a házasságukat, stb.
Ez egyetlen fészen elküldött fél mondatnyi kérdés után nekem elég merésznek tűnik. Még ha bunkó is voltam, állok elébe, de szívből bocsánatot kértem, és közöltem, szívesen látom őket, átmeneti zárlaton voltam...
Na ők nem voltak humoruknál, de azóta eltelt pár hét. Neten tartjuk a kapcsolatot, a kedélyek lenyugodni látszottak. Ezen a hétvégén ismét jönnek. Valamelyik este még megjegyeztem valami kapcsán, hogy épp mosom az ágyneműjüket, készülök. Semmi különös reakció. Ma tudom meg, hogy továbbra is a szüleimhez terveznek járni. tehát a dolog nem simult el...
Namost a gondom nekem ezzel az, hogy tulajdonképp nincs megbocsájtva a dolog, és ez a csökönyösség a részükről éket fog verni közénk. Én okoztam ugyan ezt az átgondolatlanságommal, de nem igaz, hogy két harmincas ember nem képes ezen túllépni.
Állítják, hogy nincs bennük harag, de ennek ellenére mégsem nyújtanak békejobbot, én ezt így látom.
Ti mit gondoltok? A tesóm fújja túl nagyra a lufit, vagy tényleg ennyire vérlázító volt a kérésem? Akkora sértés ez, hogy egy őszinte bocsánat és minden esdeklés sem teszi helyre?
(Mielőtt pár troll betalálna, közlöm, hogy tudatában vagyok annak, hogy ennél másoknak sokkal nagyobb bajaik vannak, de nekem most ez a problémám, és külső szempontokra van szükségem, hogy ezt megítéljem).
válasza:Úgy látom már rég óta te vagy az elnyomott testvér a családban, a tesód meg az aki bármikor bármit megtehet büntetlenül! Mivel több a bátyád, hogy ennyit megenged magának? Egyszer ennek a véget kell vetni, és most itt a remek alkalom!
A szüleidet akkor láthatod, amikor akarod, nem kell pont akkor átmenni amikor a tesódék itt vannak. Nyugodtam bulizhatsz, vagy elmehetsz bárhová ezen idő alatt, ők meg mehetnek szállodába akár.
A tesód folyton elnyom, látszólag félsz is tőle. Mit árthat neked? Ha megsértődik, majd megbékél és rájön, hogy nem ő a világ közepe!
válasza: válasza: válasza:szerintem is neked van igazad. ha megyünk valakihez vendégségbe illik előtte megkérdezni,hogy ráér -e, nem zavarunk. ha meg ott akarunk aludni akkor meg főleg szólni kell előre..
de az meg,hogy még te menj el a saját házadból hogy kényelmesen elférhessenek.. elég gáz
örülj neki szerintem,hogy nem nálatok fognak megszállni mostmár.
Köszönöm mindenkinek! Megnyugtató, hogy ennyien gondolkodtok hasonlóan.
14-es: igen, sajna sokszor ez van, a családban legalábbis. Igyekszem ezen változtatni.
válasza:Te semmiben nem vagy hibás, nem is kellett volna bocsánatot kérned.A tesód felnőtt, házas férfi létére egy hisztis kis pi*a.Ha én lennék a helyedben, úgy kiosztottam volna őket hogy a büdös életben nem mernek egy rossz szót szólni utána és megmondtam volna nekik hogy akkor nem vagy többé a testvérem te hisztis kis ku*va.Csak leírtam hogy én hogyan csinálnám, de sajnos nekem hamar elborul az agyam és akkor mindent agresszív, őrült vadbarom módjára oldok meg.
Az meg egy teljesen természetes elvárás a részedről, hogy előre szóljanak.Aljas, sunyi húzás a részükről és még ők vannak felháborodva.Ne hibáztasd magad semmiért.
válasza:Azt írod, külső szempontra van szükséged.
Ez az lesz, mert ugye nem ismerjük egymást. Ennek tudatában nem szeretném, ha azt gondolnád, a kommentem rosszindulatú, mert nem annak szánom. Tehát:
A szüleitek kialakítottak egy olyan rendszert gyerekkorotokban, hogy a testvéred volt a kedvenc, akinek mindent szabad. Lehet mikor ezt olvasod, nem értesz egyet, pedig az alapján, amit leírsz, téged olyan viselkedésre késztetnek, azáltal, hogy nem állnak ki melletted, hogy a testvéred lábtörlője legyél.
Amennyiben ebben a szerepben rosszul érzed magad, akkor a szüleid bevonási kísérlete nélkül (mert az mint írtad, úgyis csak hallgatáshoz meg síráshoz vezet, tehát nem történik semmi), törj ki belőle.
Megmondod a testvérednek a feltételeidet a vendégségük során, és aztán kiállsz következetesen a szempontjaid mellett. Semmilyen érzelmi zsarolásnak nem engedsz, akkor se, ha a szüleid részéről jön. (Pl: De hát most miért csinálod ezt a testvéreddel; rossz testvér vagy; bunkó vagy; stb.) Amennyiben úgy is gondolod, meg is mondod nekik, hogy ez nem mehet tovább, mert számodra ez elviselhetetlen. Itt hozzáteszem még, hogy a testvéred magasról tesz a te problémáidra, és csak egy kis szállásadó gépnek tekint. ;) Ezt jól jelzi, mikor nem volt hajlandó a módosítást elfogadni.
Amennyiben nem elviselhetetlen számodra a viselkedésük, úgy meghívhatod még őket párszor, és élheted a lábtörlő életét. Ebben az esetben viszont törődj bele abba, hogy mivel olyan típusú emberek, mindig nekik lesz igazuk, és mindig te leszel a sz*r, bármit is mondjál, bármivel is érvelj. Ha összetöröd majd magad, és kórházban fekszel se lesz nekik elég érv, hogy miért nem szolgálod őket.
Ez választás kérdése.
A választás attól függ, te melyikben érzed jól magad. Ezt nem provokatívnak szánom, sokan tényleg évtizedekig szolgálják a családjukat (szülők, testvérek) fenntartások nélkül, és bármit megtennének értük, mert az a családjuk. Ez egy létező jelenség, amiről írsz.
Épp ezért, ahogy az előbb írtam, választás kérdése a jövőd a helyzetben.
válasza:Én mondjuk az első ilyennél elküldtem volna őket a halál f..szára. És közöltem volna hogy én simán lemondok programokat, simán rendelkezésükre nyújtom a lakásom, akkor ne legyen már pofájuk felháborodni hogy mi az hogy egyedül akarok lenni a SAJÁT lakásomban.
Közölném velük, hogy ha előre szóltok, akkor szívesen látlak bármikor benneteket, de ha hisztis kis p..csaként képtelenek vagytok túllépni egy ilyen apróságon, akkor menjetek Isten hírével.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!